Hugh Laurie sem volt mindig doktor House

0 Komment
0 Reblog

A legnevesebb brit komikusokat bemutató sorozatunkból nem hagyhatjuk ki Hugh Laurie-t sem, aki doktor House-ként vált világszerte ismertté – és nem mellesleg az amerikai televíziózás egyik legjobban fizetett drámai színészévé.

Előtte is csinált azonban egyet s mást, a színészkedés mellett ráadásul énekel és több hangszeren játszik (zenekarával július 19-én lép fel Budapesten), A balek című könyvét is olvashattuk magyarul. Fiatalkorában a sportban is kiemelkedett, hamar édesapja nyomdokaiba lépett (aki olimpiai bajnok evezős volt), és egy kormányos kettes egyik tagjaként megnyerte az angol ifibajnokságot – hajdani egyetemi klubjában pedig napjainkban is versenyeznek a „Laurie” nevű hajóval.


A színész egyébként a cambridge-i egyetemen végzett antropológia és archeológia szakon, de előtte is olyan neves iskolavárosokban folytatott tanulmányokat, mint Oxford vagy Eton. Miután sportkarrierje félbeszakadt, az egyetemen kezdett el színészettel is foglalkozni. Csatlakozott a legendás Cambridge Footlightshoz, ahol sok brit komikus kezdte a pályáját – Laurie pedig itt ismerkedett össze Emma Thompsonnal (akivel viszonya is volt), és életre szóló barátságot kötött Stephen Fryjal.

Nagyobbrészt Laurie és Fry írta meg a színikör vizsgaelőadását is, amely az edinburghi Fringe fesztiválon elnyerte az akkor (1981-ben) első ízben kiosztott, ám utána magas presztízst szerzett Perrier Comedy-díjat. Laurie-éknak ez jó belépő volt a tévébe is, a vizsgaelődást ugyanis kamerák előtt is eljátszhatták. Ezután Thompsonnal kiegészülve az Alfresco című, két évadot megért sorozatot készítették el a Granada Televisionnek, majd jött az Egy kis Fry és Laurie, illetve a Majd a komornyik, és nem utolsó sorban a Fekete Vipera, de ezekről már többször írtunk a blogban.

A komédiasorozatok mellett Laurie idétlenkedett Polaroid-reklámban is, valamint feltűnt több videoklipben: Kate Bush kedvéért egy professzor asszisztensét játszotta el, Annie Lennoxszal pedig kosztümben és parókában pózolt – lássuk most ezeket!

Díjazták a stand-uposokat

0 Komment
0 Reblog

Nagy-Britanniában bejelentették a stand-uposokra fókuszáló Chortle Awards 2014-es nyerteseit. A kategóriákat és a jelöléseket egy zsűri állította össze, és a műfaj bő kilencezer híve szavazott idén. A legjobb újonc Sofie Hagen lett, az áttörés Sara Pascoe-nak sikerült leginkább. A legjobb zenés vagy variety produkció a The Horne Sectioné volt, a legjobb show pedig A Bic For Her lett (Bridget Christie). A legszórakoztatóbb turné Micky Flanagan: Back In The Game című előadássorozata volt, a legklasszabb DVD pedig Simon Amstellé, a Live At The BBC című anyag.

Tévés díjat kapott a Frash Meat, rádiósat a Bridget Christie Minds The Gap. A klubok közt a következőket emelték ki: The Stand (Scotland), XS Malarkey (The North), Glee Club (Wales), Glee Club (Midlands), Komedia (The South), Soho Theatre (London) and 99 Club (London). A képen utóbbi látható.
 

A papok is bírják a fura papot

0 Komment
0 Reblog

Írtunk már a Rev. című sorozatról, amely egy cseppet sem mindennapi papról szól, aki – amellett, hogy elég vicces – iszik, dohányzik, és rendszeresen szexel a feleségével. (Persze anglikán, szóval megteheti, de akkor is.) Az őt alakító Tom Hollanderrel és a szériát író James Wooddal Liverpoolban, a BBC Worldwide Showcase nevű médiaeseményen találkoztunk, ahol az Egyesült Királyságban március 24-én induló harmadik évadról beszélgettünk. (Magyarul egyelőre a második szezont láthatjuk majd, március 31-én indul a BBC Entertainmenten.)


Az már a kerekasztal-beszélgetés elején kiderült, hogy Hollandernek karakteréhez, Adam Smallbone-hoz hasonlóan fanyar a humora: először is az újságírói listán feltüntetett nevek és országok alapján megpróbálta kitalálni, hogy melyikünk kicsoda, majd szúrós szemmel nekünk szegezte a kérdést, hogy láttuk-e egyáltalán a sorozatot. Amikor bevallottam neki, hogy csak az első évadot néztem meg, csak legyintett bosszúsan: „Biztosan azt is az internetről töltötted le, mi? Na, tőled se látok pénzt!”

Hollandernek amúgy is valószínűleg dupla pénz jár, hisz nemcsak a főszereplője a Rev.-nek, de közreműködik az írásban is. „Eléggé egy rugóra jár az agyunk, ugyanazok a dolgok nevettetnek meg minket. Tom először csak ötleteket adott, pár jegyzettel járult hozzá a sztorihoz, de ahogy telt az idő, egyre jobban belejött az írásba, a harmadik évadot gyakorlatilag már együtt írtuk. Sajnos én időközben nem tanultam semmit a színészkedésről” – mondta Wood.


„Azért viszont, hogy folytatódjon a sorozat, Jamesnek kell többet tennie, nekem egyelőre fogalmam sincs, hogyan mehetnénk még ennél feljebb. A harmadik szezon szerintem kiugróan erősre sikeredett, olyan vitatott témákkal is foglalkozunk benne, mint a melegházasság vagy a börtönből szabadultak rehabilitálása” – tette hozzá Hollander. „Tulajdonképpen még én sem tudom, hogy lesz tovább, de ez ugyanígy volt, miután befejeztük a második évadot is – ilyenkor mindig leeresztek, megpihenek kicsit” – kontrázott rá Wood.

A sorozatot mindkét író egyedülállónak tartja a maga nemében, hisz a modern brit komédiában csak talán A Dibley-i lelkész volt még hasonló széria, de az inkább családi program volt, kevésbé foglalkozott az egyházzal, az ember és a vallás kapcsolatával. „Sokan nem merik összekötni az egyház világát a vicces helyzetekkel, annak ellenére, hogy Nagy-Britanniában ennek a középkorban még komoly hagyománya volt. Mindenesetre mi sem az egyházzal vagy a hittel viccelődünk, nincsenek blaszfémikusnak mondható jelenetek” – mondta Hollander.


Wood ezt csak megerősíteni tudta, nem emlékezett egyetlen negatív kritikára, még az egyház embereitől sem: „Bár az anglikán egyház nagyon hierarchikus, nagyon liberális is egyben. Sok pappal találkoztunk, akik imádják a sorozatot, hamar rájöttek, hogy mi az egyház mellett vagyunk – azzal együtt, hogy egyikünk sem az a kimondottan vallásos ember” – fogalmazott.

Woodnak egyébként az egyik nagyapja is pap volt, mégsem emelte be a karakterbe: „Az még egy teljesen más korszak volt, a nagyapám ráadásul egy kemény katonai lelkész volt, nagyon más típus lehetett, mint Smallbone. A figurát három-négy, általunk ismert papból gyúrtuk össze, plusz Tomból és belőlem is van benne egy kevés” – mesélte.  

Hollanderrel aztán még találkoztunk este is, a The World’s Storyteller nevű szórakoztató rendezvényen, ahol azonban már új tévéfilmjét, az A Poet in New York-ot reklámozta, amelyben Dylan Thomast alakítja – fanyar humoráról itt is tanúságot tett, hisz miközben arról beszélt, hogy a neves költő miként itta halálra magát, látványosan nagyokat kortyolt a kezében tartott borospohárból.    

Egy átlagos külsejű szupersztár

0 Komment
0 Reblog

Martin Freeman külsőre nem tűnik annak a kimondott sztáralkatnak, pedig manapság ő az egyik legfelkapottabb brit színész, a képernyőn és a mozivásznon egyaránt: a Sherlock-ban ő játssza a neves nyomozó segítőtársát, dr. Watsont, 2012-ben pedig megkapta az akkor indult A hobbit-trilógia címszerepét.


A színész még tizenöt évesen csatlakozott egy ifjúsági színjátszó csoporthoz, két évvel később pedig már el is kezdett gondolkodni azon, hogy miként lehetne ebből karriert csinálni. Kezdetben olyan sorozatokban kapott kisebb szerepeket, mint a The Bill, a This Life vagy a Baleseti sebészet, illetve feltűnt a Faith No More egyik klipjében is, ahol egy prosztó társaság egyik tagját alakítja egy karaokebárban:


Az áttörést a 2001-ben indult A hivatal hozta meg neki: itt Timet játszotta, akinek elege van a munkájából és kollégái ugratásaiból, miközben – kezdetben – reménytelenül szerelmes kolléganőjébe. Freeman ezután saját sorozatot is kapott (ez volt a Barkácsbolt, a lenti videón), feltűnt az Igazából szerelem című filmben, majd Arthur Dentet is eljátszotta a Galaxis útikalauz stopposoknak egyik feldolgozásában.


Élettársa, Amanda Abbington szintén színésznő, akivel a Men Only című minisorozat forgatásán találkoztak először, és azóta is játszottak együtt több alkotásban, például A tartozás-ban, a Robinsonék-ban vagy a Dzsembori-ban.

Hollywoodba mennek a britek

0 Komment
0 Reblog

A mai brit komikusok közül rengeteget felkapott már az amerikai tévé- és filmipar, de ez a folyamat annak idején még korántsem volt egyértelmű. Talán Peter Sellers volt az első, aki az ötvenes években a The Goons című szürreális rádióműsorból került át brit filmekbe, majd 1963-ban már amerikai színekben forgatta le A Rózsaszín Párduc-t, amivel a tengerentúlon is egy csapásra népszerűvé vált.

Őt követte Peter Cook és Dudley Moore (ketten együtt az alábbi videón), akik Beyond The Fringe címmel írtak egy zseniális színpadi show-t, amely hosszú időre meghatározta az angol humor irányát. Ezután szerencsét próbáltak az Egyesült Államokban, ahol kétségkívül Moore érte el a nagyobb sikereket, olyan klasszikus komédiákban szerepelt, mint az Óvakodj a törpétől, az Arthur vagy a Maradok hűtlen híve.


A Monty Python hollywoodi sikereiről nem kell sokat beszélni, egyetlen amerikai tagjukat, Terry Gilliamet a Brazil forgatókönyvéért Oscarra is jelölték, John Cleese rengeteg amerikai produkcióban szerepelt, Eric Idle pedig már huszonakárhány éve Los Angelesben él.

Ugyanígy nem kell magyarázni Hugh Laurie óriási amerikai sikerét, a Doktor House-t sem, amivel a színész az amerikai televíziózás legjobban fizetett drámai színészévé lépett elő – de azért kollégája és barátja, Stephen Fry sem panaszkodhat, ő játssza Sherlock Holmes bátyját a Robert Downey Jr-féle verzióban, és kapott egy visszatérő szerepet a Dr. Csont-ban is.


Az Office brit eredetijében látott Martin Freeman két éve megkapta az akkor indult A Hobbit-trilógia főszerepét, az Alan Partridge karakterét megalkotó Steve Coogan tavalyi filmjét, a Philomena – Határtalan szeretet-et pedig Oscarra is jelölték – vannak még tehát bőven a brit komédia világában olyanok, akik Hollywoodban is megállják a helyüket.

FB like box (HTML)

Követők

origo tévé csakaduma1