A legnevesebb brit komikusokat bemutató sorozatunkból nem hagyhatjuk ki Hugh Laurie-t sem, aki doktor House-ként vált világszerte ismertté – és nem mellesleg az amerikai televíziózás egyik legjobban fizetett drámai színészévé.
Előtte is csinált azonban egyet s mást, a színészkedés mellett ráadásul énekel és több hangszeren játszik (zenekarával július 19-én lép fel Budapesten), A balek című könyvét is olvashattuk magyarul. Fiatalkorában a sportban is kiemelkedett, hamar édesapja nyomdokaiba lépett (aki olimpiai bajnok evezős volt), és egy kormányos kettes egyik tagjaként megnyerte az angol ifibajnokságot – hajdani egyetemi klubjában pedig napjainkban is versenyeznek a „Laurie” nevű hajóval.
A színész egyébként a cambridge-i egyetemen végzett antropológia és archeológia szakon, de előtte is olyan neves iskolavárosokban folytatott tanulmányokat, mint Oxford vagy Eton. Miután sportkarrierje félbeszakadt, az egyetemen kezdett el színészettel is foglalkozni. Csatlakozott a legendás Cambridge Footlightshoz, ahol sok brit komikus kezdte a pályáját – Laurie pedig itt ismerkedett össze Emma Thompsonnal (akivel viszonya is volt), és életre szóló barátságot kötött Stephen Fryjal.
Nagyobbrészt Laurie és Fry írta meg a színikör vizsgaelőadását is, amely az edinburghi Fringe fesztiválon elnyerte az akkor (1981-ben) első ízben kiosztott, ám utána magas presztízst szerzett Perrier Comedy-díjat. Laurie-éknak ez jó belépő volt a tévébe is, a vizsgaelődást ugyanis kamerák előtt is eljátszhatták. Ezután Thompsonnal kiegészülve az Alfresco című, két évadot megért sorozatot készítették el a Granada Televisionnek, majd jött az Egy kis Fry és Laurie, illetve a Majd a komornyik, és nem utolsó sorban a Fekete Vipera, de ezekről már többször írtunk a blogban.
A komédiasorozatok mellett Laurie idétlenkedett Polaroid-reklámban is, valamint feltűnt több videoklipben: Kate Bush kedvéért egy professzor asszisztensét játszotta el, Annie Lennoxszal pedig kosztümben és parókában pózolt – lássuk most ezeket!
Írtunk már a Fekete Viperá-ról és annak központi karakteréről, de eddig kevés szó esett a főszerepet alakító Rowan Atkinsonról, pedig neki is érdemes egy külön posztot szentelni. Ami már a Fekete Viperá-ból is kiderült, ő pontosan olyan színész, aki egy komédiába kell: egyedül is elviszi a show-t, ha szükséges, de a kollégákkal is nagyszerűen képes együttműködni.
1955-ben született, három bátyja után a család legfiatalabb tagjaként, majd – nyilván nem azonnal – a Newcastle-i Egyetemre ment tanulni, és el is végezte a villamosmérnöki szakot – valószínűleg ennek tudható be, hogy későbbi figurája, Mr. Bean szívesen foglalatoskodott elektromos készülékekkel, amelyeket a tőle telhető legnagyobb precizitással próbált megjavítani vagy éppen leállítani.
Atkinson az Oxfordon is folytatta ebbéli tanulmányait, de itt már a színjátszás is elkezdte érdekelni, így találkozott későbbi szerzőtársával, Richard Curtisszel – együtt írták a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot, Curtis pedig olyan filmeket is jegyzett, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom vagy az Igazából szerelem. Szintén az Oxfordon lépett be Atkinson életébe Howard Goodall zeneszerző is, aki ugyancsak dolgozott a Fekete Viperá-n és a Mr. Bean-en is.
Atkinson komikus színészként az 1976-os Edinburgh Fringe Festivalon hívta fel magára a figyelmet, majd három évvel később megcsinált egy harmincperces tévéadást is Canned Laughter címmel. 1983-ban aztán elindult a Fekete Vipera is, amelyet a Mr. Bean követett – ezekről valószínűleg már senkinek nem kell bővebben beszélnünk.
Atkinson zsenialitását azonban a két figura összehasonlításával lehet talán a legjobban megragadni, hiszen ugyanolyan jól hozza a néma, csupán mimikával és gesztusokkal dolgozó Mr. Beant, mint a szavakkal nagyon is jól bánó Fekete Viperát, aki viszont nagyjából ugyanazzal a gunyoros pofával csinálta végig mind a négy évadot. Élvezzük mindkettőt kicsit, íme, két remek háttéranyag a két sorozatról:
Írtunk már a Fekete Viperá-ról, most pedig a fő karakterrel is megismerkedhettek közelebbről. Edmund Blackadder – magyar nevén a Fekete Vipera – figuráját Richard Curtis és Rowan Atkinson hívta életre még 1983-ban: elsőként a tizenötödik században tűnt fel a királyi család tagjaként, Edinburgh hercegeként. Szimpatikusnak ekkor még távolról sem volt mondható, csak a második évadra tette azzá Curtis és új alkotótársa, Ben Elton – de erről az előző posztban már írtunk bővebben.
Ahogyan az első szezonban, a Fekete Vipera a másodikban is állandóan meg akarja szerezni a királyi trónt, itt azonban már jóval dörzsöltebb és okosabb, tervei általában csak azért siklanak félre, mert csupa idiótával van körülvéve. A tizennyolcadik századra azonban visszalép inassá, aki a Hugh Laurie által alakított György herceget szolgálja, ebben a minőségben keveredik állandóan szorult helyzetbe.
Az utolsó évadban a Fekete Vipera már az I. világháború lövészárkaiban szolgál századosként, és egyetlen célja, hogy hazatérjen a háború poklából – ami végül nem sikerül neki, és ezt nyugodtan mondhatjuk a brit tévétörténelem egyik legszomorúbb pillanatának:
A Fekete Vipera azonban három különkiadásban is feltűnt még, az 1988-as Comic Reliefen az angol forradalmat idézte meg egy tizenöt perces epizód, majd az alkotók Dickens Karácsonyi ének-ét is feldolgozták, a 2000-es millenniumi évre pedig a Back & Forth című időutazós résszel rukkoltak elő.
A Fekete Vipera – mint karakter – sikeréhez kétségkívül hozzájárult alakítója, Rowan Atkinson, aki arcjátékával és beszédmódjával is tökéletesen átadja azt a fajta szarkazmust, ami a figurát jellemzi – róla külön poszt is jön még, ne hagyjátok ki!
Az Office után egy másik klasszikus brit sorozatba is jobban belemegyünk, a Fekete Viperá-ról szóló jelenlegi poszt mellett elemezni fogjuk még a címbeli karaktert, Edmund Blackaddert, valamint annak alakítójáról, Rowan Atkinsonról is közlünk majd egy rövid pályaképet.
A Fekete Vipera 2004-ben a második lett a BBC által indított szavazáson, amelyen a csatorna Nagy-Britannia addigi legjobb sitcomját kereste – csak az Only Fools and Horses előzte meg, amely itthon Csak a kötözött bolondok és Szemesnek áll a világ címmel is ment. Az eredmény mindenesetre annak ismeretében a leginkább lenyűgöző, hogy a Fekete Viperá-t az első évad után majdnem elkaszálták, a második szezon csak jelentős változások árán születhetett meg.
Aki nem tudná – persze ki ne tudná? –, a Fekete Vipera egy évszázadokon átívelő történet, a brit történelem egyes szakaszait parodizálja a tizenötödik századtól kezdve az I. világháborúig. Az első évadban Rowan Atkinson Edinburgh hercegét alakította, karaktere itt még egy szánalmas, hülye nemes volt, akit a nézők nemigen tudtak megszeretni – a nézettség így nem is emelkedett az egekig, ahhoz képest az előállítási költség viszont igen magas volt.
Az Anglia aranykorában, I. Erzsébet uralkodása alatt játszódó második szezonra Atkinson kiszállt a sorozat írásából – csak a főszerepet tartotta meg –, addigi írótársa, Richard Curtis pedig a stand-up komikusként is ismert Ben Eltont vette maga mellé. Ők ketten biztosították a BBC-t, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb költségvetéssel el tudják készíteni az évadot, nem mellesleg a Fekete Vipera karakterét is jócskán megváltoztatták: Atkinson figurája szakállat kapott, már-már szexi lett, és alapvetően egy dörzsölt, okos fickóvá vált, akinek annyi csak a terhe, hogy csupa idiótával van körülvéve.
Az udvartartásból kiemelkedik a kőegyszerű szolga, Baldrick, de említésre méltó a leghülyébb nemes, Lord Percy és az állandóan nyavalygó Melchett is, akit a korábban már bemutatott Stephen Fry alakít nagyszerűen. A sorozatban csak Queenie-nek hívott I. Erzsébetet Miranda Richardson játssza, nem kevésbé zseniálisan – megformálásában a királynő egy vihogó iskoláslány és egy brutális pszichopata tökéletes keverékévé válik, ami talán az alábbi jelenetből is kitűnik. Még lejjebb pedig a talán legjobban sikerült második széria mind a hat epizódját végignézhetitek!
Itthon a legtöbben talán csak arcról ismerik, Nagy-Britanniában viszont nemzeti ikonnak számít Stephen Fry, aki nemcsak komikusként és színészként, de többek között íróként, műsorvezetőként és aktivistaként is ismert, jóformán csak az énekléssel nem próbálkozott még. Ismerjétek meg közelebbről!
Stephen Fry tökéletes keveréke az angol úriembernek és a lázadó kívülállónak, ami már kamaszkorában is megmutatkozott: csupa előkelő iskolába járt, de kettőből kirúgták, 17 évesen pedig le is sittelték hitelkártyacsalás miatt. Ezután döntött úgy, hogy rendbe szedi az életét, amihez az első lépés az volt, hogy jelentkezett a Cambridge-re – ahová fel is vették. Hamar bekerült az egyetem legendás színitársulatába, a Cambridge Footlightsba (ahonnan a Monty Python egyik fele is indult), ott kötött életre szóló barátságot a ma már doktor House-ként is ismert Hugh Laurie-val.
Ketten együtt csinálták meg a remek Egy kis Fry és Laurie-t és az itthon Majd a komornyik címen vetített Jeeves and Wooster-t, de mindketten szerepeltek a Fekete Viperá-ban is – Fry itt Melchettet játszotta, aki a viktoriánus Angliában folyton nyavalygó nemesként éldegélt, az első világháborút pedig egy hozzá nem értő tisztként vészelte át. Ez azonban még csak a kezdet volt, a színészt az Oscar Wilde szerelmei-ért Golden Globe-ra is jelölték, a Kingdom – Az igazak ügyvédjé-ben a címszerepet játszotta, és a Dr. Csont-ban is kapott egy visszatérő szerepet.
Több dokumentumfilmet is készített, például a nemzetközi Emmy-díjat nyert Stephen Fry: The Secret Life of the Manic Depressive-t, melyben mániás depressziójáról vall. Emellett a QI című kvízshow-t vezeti, különféle újságoknak ír cikkeket, valamint megírt már négy regényt és két önéletrajzot is, és angolul az ő hangján szólalnak meg a Harry Potter-hangoskönyvek is – szóval tényleg egy igazi polihisztorral van dolgunk.
Ami még nekünk, magyaroknak érdekes lehet vele kapcsolataban, hogy anyai nagyapja magyar volt, a mai Szlovákiában található Nagysurányból vándorolt ki az Egyesült Királyságba. Fry ismerte is őt - sőt, még magyar akcentusát is remekül utánozza -, a Who Do You Think You Are? című családfakutató műsorban bővebben mesélt róla.
Kereső
Követők
