Szente-Veres Adrienn tavaly második lett a Grazi Humorfesztiválon, és azóta – Ungarische Piroska néven – több fellépése is volt Ausztriában. Szerinte az osztrák és a magyar humor eléggé hasonló, abban viszont nem hisz, hogy létezne külön női humor – ezzel együtt örül viszont a női stand-uposok hazai előretörésének. Nézzétek meg galériánkat is, amelyben Adrienn sokféle arcát megmutatja, a játékos kislánytól a végzet asszonyáig.
Több fotóért kattintsatok a képek bármelyikére!
Tavaly második lettél a Grazi Humorfesztiválon. Honnan jött az ötlet, hogy németül is kipróbáld a stand-upot?
A Budapesti Osztrák Iskolában érettségiztem, majd ösztöndíjjal is tanultam kint Ausztriában, innen jött a német vonal. Angolul már felléptem itt Magyarországon, amikor a Dumaszínház keretein belül ment a „hunglish” stand-up sorozat, elsősorban turistáknak és itt élő külföldieknek. Az egy intellektuális kihívás volt számomra, és amikor láttam a Grazi Humorfesztivál felhívását, úgy gondoltam, kipróbálom magam németül is. Végül második helyezést értem el, ami engem is nagyon meglepett.
Azóta is érkeznek felkérések Ausztriából?
Szerencsém volt, mert a grazi előadásom egy részét leadta a Radio Ö1 – tulajdonképpen a helyi Kossuth Rádió –, ennek köszönhetően havi egy fellépést meg tudok valósítani Ausztriában is. Volt már egy önálló estem is Burgenlandban, februárban egy hetvenperces anyaggal álltam színpadra. Nagyon izgultam előtte, de végül olyan sikerem lett, ami minden elképzelésemet felülmúlta, még a polgármester is odajött gratulálni. Ezután kaptam egy meghívást egy burgenlandi rockabilly fesztiválra is, ahol a nagyszínpadon, körülbelül hétezer ember előtt fogok fellépni egy rocksztár után.
Mennyire kell más jellegű poénokat nyomni egy osztrák közönségnek, mint egy magyarnak? Le tudsz akár fordítani egy az egyben egy anyagot?
Nem fordíthatom le, mert nagyon sok helyzetkomikum és szójáték van a stand-upomban, ami lefordíthatatlan. Ettől függetlenül az osztrák humor nagyban hasonlít a magyarhoz, ennek kialakulásában valószínűleg a közös történelmi háttér is közrejátszott. A monarchia időszakából amúgy is sok poént lehet meríteni, ami kint is megállja a helyét, illetve azon is jókat szoktak nevetni, amikor arról mesélek, annak idején hogyan vegzáltak rendszeresen a határon – de viccet tudok csinálni akár a tavaly március 15-i hóhelyzetből is, amikor az összes, Magyarországra tartó osztrákot visszafordították a határon. Nekem valahogy könnyebb is németül stand-upolni, mert a nyelv egyfajta álarc, el lehet mögé rejtőzni. Nem kell annyira kiadnom magam.
A nevedet ki tudják mondani odakint?
Ungarische Piroska néven szoktam fellépni, ezt találtam ki magamnak. Az osztrákok egyébként is szeretik a magyarokat, az osztrák pasik meg a magyar nőket még inkább: forróvérűnek, temperamentumosnak tartják őket, gondoltam, valami ilyen névvel talán sikerem lehet.
Be is szoktak próbálkozni a pasik egy-egy előadás után?
Csak módjával, bár pont ma találtam egy feliratot a postaládámon, hogy „Megvagy Adrienn!” Remélem, nem egy zaklató lesz. Eddig nem volt rossz tapasztalatom, ha oda is jönnek a férfiak, akkor is általában nagyon kedvesen érdeklődnek. Miután a férjemről is beszélek az előadásaimban, tisztában vannak vele, hogy foglalt vagyok. Mondjuk azért a 180 centis, szőke, kék szemű pasik még nyugodtan odajöhetnének. Persze csak beszélgetni. Ja, meg az egyik fellépésemen megemlítettem, hogy szeretnék egy fűnyírót, és valaki küldött is egyet a címemre, innen is köszönöm. Most egy automataváltós Mini Morrisra vágyom.
Van olyan szerinted, hogy női humor?
Szerintem nem lehet így kategorizálni, mert ugyanazokat a témákat is fel tudjuk dolgozni, mint a férfiak, csak más szemszögből. Más az eszköztárunk, és nem engedhetünk meg magunknak bizonyos dolgokat – más dolgokat viszont éppen hogy igen. Érdekes módon Ausztriában a társulatok egyharmada nő, a stand-up műfaja csak nálunk kezdett el úgy elterjedni, hogy eleinte csak férfiak csinálták – most már egyre több nő van a pályán, és szerintem sokakban van még potenciál.
Mennyire érzel közösséget a többi női stand-upossal?
Elég kevesen vagyunk, úgyhogy mindenki tud a másikról. A Stand Up Brigádban, amelynek most a tagja vagyok, hárman vagyunk nők, de nincs rivalizálás: felfogtuk, hogy nem egymással kell konkurálnunk, hanem társulatként kell helytállnunk a stand-up világában. Van most egy új lány (ő is újságíró), igyekszem őt is segíteni, tanácsokkal ellátni, mert hiszek abban, hogy az életben azt kapod vissza, amit adsz – és az én fellépéseimet amúgy sem befolyásolja, hogy ő mennyire jó vagy nem jó, nekem magamhoz képest kell jót nyújtanom.
Miért pont a Stand Up Brigádhoz csatlakoztál?
Stand-upos pályafutásomat a Dumaszínháznál kezdtem, gyakorlatilag ők indítottak el a pályán. A Stand Up Brigád csak később alakult. Ürmös Zsolt és Kövesdi Miklós Gábor alapította, akik Fábry Sándornak, valamint a Bagi-Nacsa párosnak is írnak szövegeket a műsoraikhoz: ők kerestek meg, és szimpatikus volt, ahogy a műfajhoz hozzáállnak. Gyakorlatilag egy hobbitársulatról van szó, ahol nagyon felszabadult az egész közeg. Továbbá nagy szerepet kap a tehetségkutatás is – ami nekem szintén szimpatikus –, mindenkire nyitottak vagyunk, bárki kipróbálhatja magát nálunk, kéthetente a Bethlen téren.
Téged is láttunk nemrég a Showder Klub tehetségkutatóján. Elképzelhető, hogy a műsorban is szerepelni fogsz?
Azt még nem tudom, a fellépés mindenesetre jól sikerült, a szervező, Csenki Attila és a műsor főszerkesztője, Zétényi Dóri is biztatott, hogy jó úton haladok. Ezt már önmagában szakmai elismerésnek veszem. Nagyon örülnék, és nagy megtiszteltetés lenne, ha bekerülhetnék a produkcióba.
Mennyire izgulsz egy ilyen újfajta megmérettetés előtt?
A burgenlandi rockabilly fesztivál – amit említettem – csak szeptemberben lesz, de a várható tömegtől már most libabőrös vagyok, egy hihetetlen adrenalinsokk lehet ennyi ember előtt fellépni. A tavalyi fellépő állítólag alig akart lejönni a színpadról, és ezzel valószínűleg én is így leszek, már ha jól sikerül az előadás. Egy-egy sikeresebb fellépés amúgy is rengeteg energiát ad, annyira felpörgök tőle, hogy utána hajnali négyig nem tudok elaludni. Olyan ez számomra, mint a szülés. Régebben egyébként izgulós voltam, de már túljutottam rajta. Ha az ember elkezd magában hinni, akkor az izgalom is alábbhagy – ma már olyan természetességgel tudok jelen lenni a színpadon is, mint egy mindennapi beszélgetésben. Talán ettől is működik az egész, a közönség is komfortosabban érzi magát, ha azt látja, hogy én is otthon érzem magam. Úgy érzem, hogy beértem. Megérkeztem.
Van olyan közönség, amellyel nem tudsz mit kezdeni?
Szerencsére nem volt még ilyen tapasztalatom, pedig mindenféle közegben megfordultam már: jártam a Jászságban falunapon és az Aquincum Hotel karácsonyi partiján egyaránt, de mindenhol megpróbálok úgy beszélni a közönséggel, mintha én is közéjük tartoznék. Nem nagyon teszek különbséget az emberek között. Mindig is emberekkel dolgoztam, marketingesként vagy idegenvezetőként is, kialakult bennem egyfajta emberismeret – valahogy szerencsére minden közegben érzem, hogy mi a közönség „forráspontja”.
Tud azért kellemetlen is lenni egy fellépés?
Annak például nem nagyon örültem, amikor hajnali fél egykor kellett fellépnem egy lagziban, ahol már a világukat nem tudták a vendégek – nagyjából azt is mondogathattam volna nekik 20 percen keresztül, hogy „kanál”, azon ugyanúgy röhögtek volna, mint a legjobb blokkjaimon. A szilveszteri haknimban pedig azt kiabálta be egy nem szomjas pasi a fellépésembe, hogy „Művésznő, üljön bele egy zöld uborkába!”, és tette ezt kétperces intervallumokban. Ezt tudni kell kezelni. Ha nem tudnám, nem lennék humorista. A változatosság azonban mindenképp jó, nemcsak a stand-upon belül, de az élet más területein is.
Miket csinálsz még a stand-upon kívül?
Egy osztrák cégnek dolgozom itthonról, magyar munkaerőt közvetítünk ki Ausztriába, illetve a párom cégében is besegítek, vele vízisport-táborokat szervezünk. Szeretem a műsorvezetést is, vállalati rendezvényeken szoktam ilyen minőségben részt venni. Érdekes egyébként, hogy amikor elkezdtem stand-upolni, nagyon szerettem volna hivatásszerűen csinálni, de pont ettől váltam görcsössé – most, hogy elengedtem ezt a dolgot, és hobbiként tekintek rá, egyre több felkérés is érkezik. Elvetettem a magokat, a fű pedig kinő magától.
Szente-Veres Adriennt legközelebb a Stand Up Brigád kabarémaratonján láthatjuk, emellett pedig Dombóvári Istvánnal és Hajdú Balázzsal is van egy közös estje, a Hülyeségek kicsiny boltja, ebből április 11-én lesz a következő a Corvin Dumaszínházban.
A Stand Up Brigád március 29-én 19 órától 24 órás kabarémaratont tart a Bethlen Téri Színházban, vagyis másnap 19 óráig kabaréjelenetek, stand-up comedy produkciók, önálló humorestek és zenés műsorszámok váltják egymást a színpadon. Mind az időpontnak, mind a helyszínnek szimbolikus jelentősége van, hisz március 29. Rejtő Jenő (a képen) születésének évfordulója (idén éppen a 109.), a Bethlen Téri Színház pedig legendás kabaréesteknek adott helyet annak idején.
A mostani maratonon a Stand Up Brigád komikusai mellett a Showder Klub-ban már bizonyított Puzsér Róbert is fellép, illetve a pornópápa Kovi is előad egy pikáns monológot. Emellett humoros gyerekelőadás, női stand-up blokk és open mic tehetségkutató is várja a vendégeket, több mint harminc profi és amatőr humorista részvételével.
Ezúttal a humoros improvizáció világába tettünk kirándulást, megnéztük a Momentán Társulat RögvEst című előadását, és beszélgettünk kicsit a műsorvezetővel, Bódy Gergővel is. A 2003-ban alakult, kilencfős csapatnak annak idején éppen a RögvEst volt az első előadása, azóta már közel hétszázszor játszotta – persze, nem volt két egyforma fellépés, hiszen improvizációról van szó, ami ráadásul a közönség ötleteire épít.
Több képért kattintsatok a fotók bármelyikére!
„Nem lehet belefáradni, mert tényleg minden előadás más, már csak azért is, mert minden közönség más: általában 80 százalékban új emberek jönnek, nagyjából 20 százalék a visszatérő vendégek aránya. Voltunk tavaly egy berlini improvizációs fesztiválon – egyelőre csak vendégként, de úgy néz ki, hogy jövőre fel is lépünk –, és nagyon meglepődtünk, hogy a legtöbb színész 40-50 éves volt. Nálunk a legidősebb tag 39 éves, tehát, ha ügyesen csináljuk, van még legalább tíz évünk” – mondta Gergő.
A társulat tudatosan is figyel arra, hogy ne mindig ugyanazt nyújtsa a közönségnek, többféle előadást futtat: a Fröccs – „1 deci pszichológia, 2 deci játék” – egy pszichológus közreműködésével jár körbe valamilyen lelki vagy érzelmi problémát, a Ketten a párkapcsolatokról beszél, az Ütközet pedig egy imprómérkőzés, ahol a nézők osztják a pontokat. Van a Momentánnak egy Nulladik óra című előadása is, amelyet minden hónap első hétfőjén tart reggel 7 és 8 között, azzal a szlogennel, hogy jól kezdődjön a hét.
„Érdekes módon pont erre az előadásra kelnek el leghamarabb a jegyek, valamiért nagyon megszerették a nézők. Az egész úgy indult, hogy meghívtak minket egy csapatépítő tréning második napjára, reggel kilencre. Sejtettük, hogy a résztvevők előző nap hajnalig buliztak, így nem láttuk túl sok értelmét az előadásnak, de meglepően jól sikerült. Visszafele a kocsiban kezdtünk el poénkodni azon, hogy lehetne rendszeresíteni a hajnali előadásokat, aztán mire Budapestre értünk, már nem is tűnt olyan hülye ötletnek” – mesélte Gergő.
A társulat gyerekeknek is tart előadást, Mini címmel. Gergő azt mondta, velük nagyon más az improvizáció, mert elképesztő ötleteik vannak, nem skatulyákban gondolkodnak, mint a felnőttek: „Volt, hogy egy felnőtt előadásra egy pár elhozta a tíz év körüli gyerekét is. A nézőknek meg kellett fogalmazniuk egy célt, amely köré improvizáltunk egy kampányt, és a felnőttek csupa reális, köznapi dolgot mondtak, épüljön meg a négyes metró, küldjük el a kormányt egy lakatlan szigetre stb. Mire a gyerek megszólalt: Minden lakásban legyen egy ló!”
A momentánosok alkalmanként a Dumaszínház és a Beugró tagjaival is fellépnek, annak ellenére, hogy utóbbi 2007-es megjelenését még vegyes érzelmekkel fogadták, hiszen akkor ők már négy éve játszották itthon a műfajt. „Aztán rá kellett jönnünk, hogy a Beugró népszerűsége nekünk is jót tesz, hiszen az emberek elkezdtek érdeklődni az improvizáció iránt, és utánanéztek, hogy kik foglalkoznak ezzel Magyarországon. Ha a Beugró rossz műsor lett volna, az az egész műfajnak rosszat tett volna” – vélte Gergő.
A Momentánnak is volt egyébként saját tévéműsora (amely egyszerűen a Momentán címet kapta), ebben tizen- és huszonévesek problémáit, kérdésfelvetéseit próbálta megválaszolni egy-egy jelenettel. A csapat azóta is leadott több műsortervet különféle tévéknek, de egyelőre egyikből sem lett semmi – színpadon viszont gyakran látható, Impró néven saját játszóhelye is van az Ó utcában.
Orosz György hívta életre a Humortechnikum nevű tehetségkutatót, amely kifejezetten a középiskolás korosztályban keresi a jövő stand-uposait, a tehetségesebbek karrierjét pedig a későbbiekben is egyengeti. A döntőt Magyed Al-Gharati nyerte meg, aki a zsűri által szintén kiemelt Muka László-val nyomott egy dumapárbajt február 18-án a Púder Bárban. Természetesen mi is ott voltunk, az eseményről videót is készítettünk:
Kormos Anett otthagyta a Dumaszínházat, de nem hagyta ott a színpadot: továbbra is fellép mint stand-upos, közben több forgatókönyvön is dolgozik. Szerinte nincs kifejezetten női humor, de azért ügyelnie kell arra, hogy nőies maradjon a színpadon, és persze egy-egy fellépés után rendre meg is rohanják a pasik – igaz, nem pont azért, amiért elsőre gondolnánk. Mindenesetre nekünk külsőre is bejött, a képekre kattintva megnézhetitek galériánkat is!
Szakmailag érzel valami változást, mióta kiléptél a Dumaszínházból?
Nagyjából ugyannyi fellépésem van, csak kevesebb kontrollal, ha lehet ilyen mondani. Ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Nagyon jó társulatnak tartom a Dumaszínházat, és úgy hiszem, jóban vagyunk most is. Egyszerűen voltak dolgok, amikben nem tudtunk kompromisszumot kötni – ami persze részben az én hibám is, mert nem kommunikálom túl jól az elvárásaimat. A másik pedig, hogy talán nem tudom, nem akarom hivatásként kezelni a stand-upot.
Több képért kattintson a fotóra!
Akkor mi ez nálad? Egyfajta hobbi?
Kíváncsi voltam, tudnám-e ezt csinálni, ezért kezdtem el. Aztán a Dumaszínháznak köszönhetően számos lehetőség pottyant az ölembe, amelyeket igyekeztem a lehető legjobban kamatoztatni, de sosem akartam, hogy a poéngyártás valamiféle görcsös munkafolyamattá váljon. Márpedig, akinek havi 30-40 fellépése van, annak nem nagyon marad más választása.
De azért menedzseled magad?
Egyáltalán nem menedzselem magam. Érkeznek a felkérések, és ha úgy látom, tudom teljesíteni, amit az adott megrendelő kér, akkor szerződünk. Az én humorom nem passzol minden közeghez, és egy csomó helyzethez én sem tudok, nem akarok alkalmazkodni.
Volt ezzel kapcsolatban kifejezetten kellemetlen élményed?
Pont a Dumaszínházzal való szakításomat előzte meg egy olyan fellépés, amely nagyon rosszul sült el. Nem tudom békén hagyni a közönséget, ha ők nem akarnak együttműködni, akkor elkezdem őket piszkálni. Általában ez meg is oldja a szituációt, valahogy pont ettől leszünk partnerek – itt azonban egy olyan társasággal kerültem szembe, amelyik egyből befeszült. Le kellett volna jönnöm a színpadról, de nem tettem.
És előadóként milyen közegben érzed kifejezetten jól magad?
Nem várok azonnali elfogadást, tudom, hogy fenntartásokkal kezel a közönség. Bekopogok, és ha már röhögve, sírva, üvöltve kérik, hogy menjek be, akkor bemegyek. Azzal a közönséggel, amelyik eleve befalazza az ajtónyílást, azzal nem tudok mit kezdeni. Ha a közönségben egy szemernyi nyitottság is van rám, a humoromra, akkor győzök. Együtt győzünk.
Hány pasitól kapsz ajánlatot egy ilyen fellépés után?
Megtalálnak a férfiak minden előadás után, de ez nem azért van, mert olyan elképesztően jó nő vagyok. Általában be akarják bizonyítani, hogy jobb a humoruk, mint nekem, és elkezdenek vicceket mesélni – persze többnyire ugyanazok a viccek forognak, nem is tudom, hányszor hallottam már mindegyiket. De talán ez a férfiak dolga – erősebbnek, okosabbnak, viccesebbnek kell tűnniük, mint nekünk, nőknek. Én nem ragaszkodom hozzá, hogy ezt az illúziót leromboljam.
Van egyébként szerinted olyan, hogy női humor?
Nem tudom, hogy van-e férfi és női humor, szerintem ez inkább az egyensúlyok megtalálásáról szól, hogy humoros előadóként is elég nőies tudsz-e maradni – ha mondjuk túl férfias az előadásmódod, az szerintem elidegeníti a közönséget. Úgy gondolom, nekünk, nőknek legalább annyi eszközünk van a közönség megnyerésére, mint a férfiaknak, nincs okunk arra, hogy az ő fegyvereikkel hadonásszunk.
A sajátosan unott előadásmódod mennyire kidolgozott? Ilyen vagy az életben is?
Amúgy sem vagyok egy nagyon harsány nő. Amikor elkezdtem a stand-upolást, tulajdonképpen csak arra koncentráltam, hogy el tudjam mondani a szövegemet. Egyébként nagyon hadarok, és nem is artikulálok rendesen, így inkább csak arra figyeltem, hogy átjöjjön a mondanivaló – nem volt túl sok előadói eszközöm, de igazából most sincs, ez valahogy így maradt.
Sértődés volt már abból, hogy elmeséltél valakiről valamit?
Szokták kérdezni, hogy a családom mit szól ahhoz, hogy kiteregetem a szennyest, de ezek csak látszólag konkrét történetek, valójában nagyon is általánosíthatók, mindenki családjáról szólnak. A férjem rendezvényszervező, de ő se kérdezi meg tőlem, hogy megszervezhet-e egy adott rendezvényt, így én sem kérdezem tőle, hogy elmondhatok-e egy adott poént. Komolyabb sértődésről nem tudok. Korábban írtam egy könyvet, még a stand-upos fellépések előtt, a családnak az a része, amelyiknek nem jön be a stílusom, már akkor lemorzsolódott, így mára csak a kemény mag maradt.
Most is írsz még?
Igen, nagyon sokat, és nagyon élvezem is. Több forgatókönyvön is dolgozom most, de ezek még mind pályázati szakaszban vannak, nem nagyon tudok még bővebben beszámolni róluk – annyit elmondhatok, hogy írtam egy háromrészesre tervezett kosztümös kalandfilmet, és benne vagyok egy mozifilmben is.
Kereső
Követők
