Írtunk már a Fekete Viperá-ról és annak központi karakteréről, de eddig kevés szó esett a főszerepet alakító Rowan Atkinsonról, pedig neki is érdemes egy külön posztot szentelni. Ami már a Fekete Viperá-ból is kiderült, ő pontosan olyan színész, aki egy komédiába kell: egyedül is elviszi a show-t, ha szükséges, de a kollégákkal is nagyszerűen képes együttműködni.
1955-ben született, három bátyja után a család legfiatalabb tagjaként, majd – nyilván nem azonnal – a Newcastle-i Egyetemre ment tanulni, és el is végezte a villamosmérnöki szakot – valószínűleg ennek tudható be, hogy későbbi figurája, Mr. Bean szívesen foglalatoskodott elektromos készülékekkel, amelyeket a tőle telhető legnagyobb precizitással próbált megjavítani vagy éppen leállítani.
Atkinson az Oxfordon is folytatta ebbéli tanulmányait, de itt már a színjátszás is elkezdte érdekelni, így találkozott későbbi szerzőtársával, Richard Curtisszel – együtt írták a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot, Curtis pedig olyan filmeket is jegyzett, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom vagy az Igazából szerelem. Szintén az Oxfordon lépett be Atkinson életébe Howard Goodall zeneszerző is, aki ugyancsak dolgozott a Fekete Viperá-n és a Mr. Bean-en is.
Atkinson komikus színészként az 1976-os Edinburgh Fringe Festivalon hívta fel magára a figyelmet, majd három évvel később megcsinált egy harmincperces tévéadást is Canned Laughter címmel. 1983-ban aztán elindult a Fekete Vipera is, amelyet a Mr. Bean követett – ezekről valószínűleg már senkinek nem kell bővebben beszélnünk.
Atkinson zsenialitását azonban a két figura összehasonlításával lehet talán a legjobban megragadni, hiszen ugyanolyan jól hozza a néma, csupán mimikával és gesztusokkal dolgozó Mr. Beant, mint a szavakkal nagyon is jól bánó Fekete Viperát, aki viszont nagyjából ugyanazzal a gunyoros pofával csinálta végig mind a négy évadot. Élvezzük mindkettőt kicsit, íme, két remek háttéranyag a két sorozatról:
Kereső
Követők
