Régi igazság, hogy munkához a legkönnyebben kapcsolatok révén juthat az ember, és a brit komédia világában mintha mindenki ismerne is mindenkit – legalábbis elég bonyolult szociometriai ábrát adna ki, ha megpróbálnánk lerajzolni, ki kivel dolgozott már együtt.
A kapcsolati hálónak azonban kétségkívül van két középpontja: a Cambridge legendás színjátszóköre, a Footlights, illetve annak örök riválisa, az Oxford Revue - innen kerültek ki a legnagyobb angol komikusok.
A Footlights elnöke volt például egy ideig Peter Cook, aki a szintén a Cambridge-re járt Jonathan Millerrel, illetve az Oxfordon végzett Dudley Moore-ral és Alan Bennettel együtt írta meg a Beyond the Fringe című műsort, amely szatirikus látásmódjával nagyban befolyásolta többek között a Monty Python humorát is.
Ha már itt tartunk, a pythonok is hasonlóképp jöttek össze: Cook után Eric Idle is vezette a Footlightst, ott ismerte meg a valamivel idősebb John Cleese-t és Graham Chapmant – hozzájuk csapódott aztán az Oxfordról Terry Jones és Michael Palin. Meg persze egy különc amerikai, Terry Gilliam.
A Smith és Jones párosa, Mel Smith és Griff Rhys Jones is a két meghatározó egyetemről állt össze: közülük előbbi járt az Oxfordra, ahol Rowan Atkinsonnal is találkozhatott, dolgoztak is együtt a Not The Nine O’Clock News-ban. Atkinson itt ismerte meg későbbi írótársát, Richard Curtist, valamint Howard Goodall zeneszerzőt is – hogy aztán együtt jegyezzék a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot.
A Fekete Viperá-ban szintén feltűnő Hugh Laurie és Stephen Fry viszont már megint a Cambridgre-ről került ki, ahol az akkor még állítólag igen vicces Emma Thompsonnal is jóban voltak. Laurie – Cookhoz és Idle-höz hasonlóan – egy ideig szintén volt a Footlights elnöke, Fryjal pedig közös műsort csinált Egy kis Fry és Laurie címmel.
Írtunk már a Fekete Viperá-ról és annak központi karakteréről, de eddig kevés szó esett a főszerepet alakító Rowan Atkinsonról, pedig neki is érdemes egy külön posztot szentelni. Ami már a Fekete Viperá-ból is kiderült, ő pontosan olyan színész, aki egy komédiába kell: egyedül is elviszi a show-t, ha szükséges, de a kollégákkal is nagyszerűen képes együttműködni.
1955-ben született, három bátyja után a család legfiatalabb tagjaként, majd – nyilván nem azonnal – a Newcastle-i Egyetemre ment tanulni, és el is végezte a villamosmérnöki szakot – valószínűleg ennek tudható be, hogy későbbi figurája, Mr. Bean szívesen foglalatoskodott elektromos készülékekkel, amelyeket a tőle telhető legnagyobb precizitással próbált megjavítani vagy éppen leállítani.
Atkinson az Oxfordon is folytatta ebbéli tanulmányait, de itt már a színjátszás is elkezdte érdekelni, így találkozott későbbi szerzőtársával, Richard Curtisszel – együtt írták a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot, Curtis pedig olyan filmeket is jegyzett, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom vagy az Igazából szerelem. Szintén az Oxfordon lépett be Atkinson életébe Howard Goodall zeneszerző is, aki ugyancsak dolgozott a Fekete Viperá-n és a Mr. Bean-en is.
Atkinson komikus színészként az 1976-os Edinburgh Fringe Festivalon hívta fel magára a figyelmet, majd három évvel később megcsinált egy harmincperces tévéadást is Canned Laughter címmel. 1983-ban aztán elindult a Fekete Vipera is, amelyet a Mr. Bean követett – ezekről valószínűleg már senkinek nem kell bővebben beszélnünk.
Atkinson zsenialitását azonban a két figura összehasonlításával lehet talán a legjobban megragadni, hiszen ugyanolyan jól hozza a néma, csupán mimikával és gesztusokkal dolgozó Mr. Beant, mint a szavakkal nagyon is jól bánó Fekete Viperát, aki viszont nagyjából ugyanazzal a gunyoros pofával csinálta végig mind a négy évadot. Élvezzük mindkettőt kicsit, íme, két remek háttéranyag a két sorozatról:
Írtunk már a Fekete Viperá-ról, most pedig a fő karakterrel is megismerkedhettek közelebbről. Edmund Blackadder – magyar nevén a Fekete Vipera – figuráját Richard Curtis és Rowan Atkinson hívta életre még 1983-ban: elsőként a tizenötödik században tűnt fel a királyi család tagjaként, Edinburgh hercegeként. Szimpatikusnak ekkor még távolról sem volt mondható, csak a második évadra tette azzá Curtis és új alkotótársa, Ben Elton – de erről az előző posztban már írtunk bővebben.
Ahogyan az első szezonban, a Fekete Vipera a másodikban is állandóan meg akarja szerezni a királyi trónt, itt azonban már jóval dörzsöltebb és okosabb, tervei általában csak azért siklanak félre, mert csupa idiótával van körülvéve. A tizennyolcadik századra azonban visszalép inassá, aki a Hugh Laurie által alakított György herceget szolgálja, ebben a minőségben keveredik állandóan szorult helyzetbe.
Az utolsó évadban a Fekete Vipera már az I. világháború lövészárkaiban szolgál századosként, és egyetlen célja, hogy hazatérjen a háború poklából – ami végül nem sikerül neki, és ezt nyugodtan mondhatjuk a brit tévétörténelem egyik legszomorúbb pillanatának:
A Fekete Vipera azonban három különkiadásban is feltűnt még, az 1988-as Comic Reliefen az angol forradalmat idézte meg egy tizenöt perces epizód, majd az alkotók Dickens Karácsonyi ének-ét is feldolgozták, a 2000-es millenniumi évre pedig a Back & Forth című időutazós résszel rukkoltak elő.
A Fekete Vipera – mint karakter – sikeréhez kétségkívül hozzájárult alakítója, Rowan Atkinson, aki arcjátékával és beszédmódjával is tökéletesen átadja azt a fajta szarkazmust, ami a figurát jellemzi – róla külön poszt is jön még, ne hagyjátok ki!
Az Office után egy másik klasszikus brit sorozatba is jobban belemegyünk, a Fekete Viperá-ról szóló jelenlegi poszt mellett elemezni fogjuk még a címbeli karaktert, Edmund Blackaddert, valamint annak alakítójáról, Rowan Atkinsonról is közlünk majd egy rövid pályaképet.
A Fekete Vipera 2004-ben a második lett a BBC által indított szavazáson, amelyen a csatorna Nagy-Britannia addigi legjobb sitcomját kereste – csak az Only Fools and Horses előzte meg, amely itthon Csak a kötözött bolondok és Szemesnek áll a világ címmel is ment. Az eredmény mindenesetre annak ismeretében a leginkább lenyűgöző, hogy a Fekete Viperá-t az első évad után majdnem elkaszálták, a második szezon csak jelentős változások árán születhetett meg.
Aki nem tudná – persze ki ne tudná? –, a Fekete Vipera egy évszázadokon átívelő történet, a brit történelem egyes szakaszait parodizálja a tizenötödik századtól kezdve az I. világháborúig. Az első évadban Rowan Atkinson Edinburgh hercegét alakította, karaktere itt még egy szánalmas, hülye nemes volt, akit a nézők nemigen tudtak megszeretni – a nézettség így nem is emelkedett az egekig, ahhoz képest az előállítási költség viszont igen magas volt.
Az Anglia aranykorában, I. Erzsébet uralkodása alatt játszódó második szezonra Atkinson kiszállt a sorozat írásából – csak a főszerepet tartotta meg –, addigi írótársa, Richard Curtis pedig a stand-up komikusként is ismert Ben Eltont vette maga mellé. Ők ketten biztosították a BBC-t, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb költségvetéssel el tudják készíteni az évadot, nem mellesleg a Fekete Vipera karakterét is jócskán megváltoztatták: Atkinson figurája szakállat kapott, már-már szexi lett, és alapvetően egy dörzsölt, okos fickóvá vált, akinek annyi csak a terhe, hogy csupa idiótával van körülvéve.
Az udvartartásból kiemelkedik a kőegyszerű szolga, Baldrick, de említésre méltó a leghülyébb nemes, Lord Percy és az állandóan nyavalygó Melchett is, akit a korábban már bemutatott Stephen Fry alakít nagyszerűen. A sorozatban csak Queenie-nek hívott I. Erzsébetet Miranda Richardson játssza, nem kevésbé zseniálisan – megformálásában a királynő egy vihogó iskoláslány és egy brutális pszichopata tökéletes keverékévé válik, ami talán az alábbi jelenetből is kitűnik. Még lejjebb pedig a talán legjobban sikerült második széria mind a hat epizódját végignézhetitek!
Rowan Atkinson azon ügyködik, hogy feltámassza Mr. Bean karakterét, a sorozatot, de nem az élőszereplőst, hanem az animáltat. A Trade magazin számolt be a hírről, miszerint a komikus egy rövid epizódokból álló szériát tervezget, amelyet először az interneten lehetne megnézni, Mr. Bean Youtube-oldalán, majd idén ősszel televízióban is meg lehetne tekinteni. Rajzfilmsorozat készült már róla, 2002 és 2004 között, 52 részt láthattak a nézők.
Az eredeti sorozat 1989 és 1995 között volt képernyőn először Nagy-Britanniában, a figura később világszerte ismert lett, 200 országba exportálták. Sikere nemcsak Atkinson csúnya grimaszainak volt köszönhető, hanem annak a ténynek is, hogy nem volt dialógus benne, nem kellett feliratozni, szinkronizálni, univerzális helyzethumort használt, amit megértettek Peruban és Vietnamban is.
A humorista Mr. Bean karaktere annyira népszerű, hogy túl van az 50 millió like-ok a Facebookon, a londoni olimpia megnyitóján pedig egymilliárdnál több néző látta Atkinson bolondozását.
Kereső
Követők
