Az Office után egy másik klasszikus brit sorozatba is jobban belemegyünk, a Fekete Viperá-ról szóló jelenlegi poszt mellett elemezni fogjuk még a címbeli karaktert, Edmund Blackaddert, valamint annak alakítójáról, Rowan Atkinsonról is közlünk majd egy rövid pályaképet.
A Fekete Vipera 2004-ben a második lett a BBC által indított szavazáson, amelyen a csatorna Nagy-Britannia addigi legjobb sitcomját kereste – csak az Only Fools and Horses előzte meg, amely itthon Csak a kötözött bolondok és Szemesnek áll a világ címmel is ment. Az eredmény mindenesetre annak ismeretében a leginkább lenyűgöző, hogy a Fekete Viperá-t az első évad után majdnem elkaszálták, a második szezon csak jelentős változások árán születhetett meg.
Aki nem tudná – persze ki ne tudná? –, a Fekete Vipera egy évszázadokon átívelő történet, a brit történelem egyes szakaszait parodizálja a tizenötödik századtól kezdve az I. világháborúig. Az első évadban Rowan Atkinson Edinburgh hercegét alakította, karaktere itt még egy szánalmas, hülye nemes volt, akit a nézők nemigen tudtak megszeretni – a nézettség így nem is emelkedett az egekig, ahhoz képest az előállítási költség viszont igen magas volt.
Az Anglia aranykorában, I. Erzsébet uralkodása alatt játszódó második szezonra Atkinson kiszállt a sorozat írásából – csak a főszerepet tartotta meg –, addigi írótársa, Richard Curtis pedig a stand-up komikusként is ismert Ben Eltont vette maga mellé. Ők ketten biztosították a BBC-t, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb költségvetéssel el tudják készíteni az évadot, nem mellesleg a Fekete Vipera karakterét is jócskán megváltoztatták: Atkinson figurája szakállat kapott, már-már szexi lett, és alapvetően egy dörzsölt, okos fickóvá vált, akinek annyi csak a terhe, hogy csupa idiótával van körülvéve.
Az udvartartásból kiemelkedik a kőegyszerű szolga, Baldrick, de említésre méltó a leghülyébb nemes, Lord Percy és az állandóan nyavalygó Melchett is, akit a korábban már bemutatott Stephen Fry alakít nagyszerűen. A sorozatban csak Queenie-nek hívott I. Erzsébetet Miranda Richardson játssza, nem kevésbé zseniálisan – megformálásában a királynő egy vihogó iskoláslány és egy brutális pszichopata tökéletes keverékévé válik, ami talán az alábbi jelenetből is kitűnik. Még lejjebb pedig a talán legjobban sikerült második széria mind a hat epizódját végignézhetitek!
Nagy-Britanniában 2010 óta megy a Rev. című sorozat, melynek harmadik évadját tavasszal indítja a BBC. A címbeli rövidítés a „reverend”-re, vagyis „tisztelendő”-re utal, a széria főhőse ugyanis egy anglikán pap, Adam Smallbone (Tom Hollander), aki egy vidéki parókiáról került egy londoni templom élére, ahol nap mint nap rengeteg idiótával találkozik – emellett maga sem egy tipikus egyházi személy, iszik, dohányzik és rendszeresen szexel a feleségével.
Az asszonyt Olivia Colman játssza, de fontos szerepet kapott a sorozatban Miles Jupp is, aki Smallbone laikus segítőjét alakítja, de sokszor úgy véli, a papnál jobban irányítaná a templomot. Az eddigi két évadban több vendégszereplő is feltűnt, például Richard E. Grant, James Purefoy, Geoffrey Palmer vagy éppen Ralph Fiennes, akinek jelenetét a harmadik bejátszásban nézhetitek meg.
Ahhoz, hogy elmélyedjünk az angol humorban, először is nem árt tisztában lenni a tévés műfajokkal, amelyekben tetten érhető. A brit komédia világában alapvetően három fontos műfaj létezik, és – micsoda véletlen – mindegyiknek s-sel kezdődik a neve. A mai mantránk tehát: sitcom, sketch comedy, stand-up. Sitcom, sketch comedy, stand-up.
A klasszikus sitcom (vagy magyarosan: szitkom) ugye a szituációs komédia rövidítése, ami arra utal, hogy ugyanazok a szereplők egy bizonyos szituációban – munkahelyen, baráti társaságban stb. – próbálnak boldogulni. Bár az egyes – általában félórás – epizódok önmagukban is élvezhetők, a történet mindig folytatólagos. Az első angol sitcom az 1946-ban indult Pinwright’s Progress volt, amely a képen látható többszörös bolttulajdonos ballépéseit követte nyomon, de a műfajba tartozik például az itthon is jól ismert Waczak szálló vagy éppen a Fekete Vipera.
A sketch comedy vicces jelenetek lazán összefűzött csokrát jelenti, rengeteg – de többnyire vissza-visszatérő – karakterrel színesítve. Klasszikus példa az ilyen jellegű tévéműsorra a Monty Python Repülő Cirkusza, de említhetnénk a ma már inkább doktor House-ként ismert Hugh Laurie Stephen Fryjal közös műsorát, az Egy kis Fry és Laurie-t is. Az újabb eresztések közül ide sorolandó például az Angolkák, ahol két őrült – név szerint Matt Lucas és David Walliams – jelenít meg olyan figurákat, mint a folyton szájaló tinilány, Vicky Pollard vagy éppen Daffyd Thomas, az „egyetlen meleg a faluban”.
A stand-up comedy műfaja az utóbbi évtizedben nálunk is divatossá vált – a Dumaszínház éppen tízéves volt tavaly decemberben –, nem is kell róla nagyon beszélni. Az alapötlet egyszerű (egy ember, egy mikrofon és a közönség), annál nehezebb viszont úgy megvalósítani, hogy szórakoztató legyen. Pár sikeres kísérletet mindenképp bemutatunk még a blogban!
Kereső
Követők
