A legnevesebb brit komikusokat bemutató sorozatunkból nem hagyhatjuk ki Hugh Laurie-t sem, aki doktor House-ként vált világszerte ismertté – és nem mellesleg az amerikai televíziózás egyik legjobban fizetett drámai színészévé.
Előtte is csinált azonban egyet s mást, a színészkedés mellett ráadásul énekel és több hangszeren játszik (zenekarával július 19-én lép fel Budapesten), A balek című könyvét is olvashattuk magyarul. Fiatalkorában a sportban is kiemelkedett, hamar édesapja nyomdokaiba lépett (aki olimpiai bajnok evezős volt), és egy kormányos kettes egyik tagjaként megnyerte az angol ifibajnokságot – hajdani egyetemi klubjában pedig napjainkban is versenyeznek a „Laurie” nevű hajóval.
A színész egyébként a cambridge-i egyetemen végzett antropológia és archeológia szakon, de előtte is olyan neves iskolavárosokban folytatott tanulmányokat, mint Oxford vagy Eton. Miután sportkarrierje félbeszakadt, az egyetemen kezdett el színészettel is foglalkozni. Csatlakozott a legendás Cambridge Footlightshoz, ahol sok brit komikus kezdte a pályáját – Laurie pedig itt ismerkedett össze Emma Thompsonnal (akivel viszonya is volt), és életre szóló barátságot kötött Stephen Fryjal.
Nagyobbrészt Laurie és Fry írta meg a színikör vizsgaelőadását is, amely az edinburghi Fringe fesztiválon elnyerte az akkor (1981-ben) első ízben kiosztott, ám utána magas presztízst szerzett Perrier Comedy-díjat. Laurie-éknak ez jó belépő volt a tévébe is, a vizsgaelődást ugyanis kamerák előtt is eljátszhatták. Ezután Thompsonnal kiegészülve az Alfresco című, két évadot megért sorozatot készítették el a Granada Televisionnek, majd jött az Egy kis Fry és Laurie, illetve a Majd a komornyik, és nem utolsó sorban a Fekete Vipera, de ezekről már többször írtunk a blogban.
A komédiasorozatok mellett Laurie idétlenkedett Polaroid-reklámban is, valamint feltűnt több videoklipben: Kate Bush kedvéért egy professzor asszisztensét játszotta el, Annie Lennoxszal pedig kosztümben és parókában pózolt – lássuk most ezeket!
Régi igazság, hogy munkához a legkönnyebben kapcsolatok révén juthat az ember, és a brit komédia világában mintha mindenki ismerne is mindenkit – legalábbis elég bonyolult szociometriai ábrát adna ki, ha megpróbálnánk lerajzolni, ki kivel dolgozott már együtt.
A kapcsolati hálónak azonban kétségkívül van két középpontja: a Cambridge legendás színjátszóköre, a Footlights, illetve annak örök riválisa, az Oxford Revue - innen kerültek ki a legnagyobb angol komikusok.
A Footlights elnöke volt például egy ideig Peter Cook, aki a szintén a Cambridge-re járt Jonathan Millerrel, illetve az Oxfordon végzett Dudley Moore-ral és Alan Bennettel együtt írta meg a Beyond the Fringe című műsort, amely szatirikus látásmódjával nagyban befolyásolta többek között a Monty Python humorát is.
Ha már itt tartunk, a pythonok is hasonlóképp jöttek össze: Cook után Eric Idle is vezette a Footlightst, ott ismerte meg a valamivel idősebb John Cleese-t és Graham Chapmant – hozzájuk csapódott aztán az Oxfordról Terry Jones és Michael Palin. Meg persze egy különc amerikai, Terry Gilliam.
A Smith és Jones párosa, Mel Smith és Griff Rhys Jones is a két meghatározó egyetemről állt össze: közülük előbbi járt az Oxfordra, ahol Rowan Atkinsonnal is találkozhatott, dolgoztak is együtt a Not The Nine O’Clock News-ban. Atkinson itt ismerte meg későbbi írótársát, Richard Curtist, valamint Howard Goodall zeneszerzőt is – hogy aztán együtt jegyezzék a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot.
A Fekete Viperá-ban szintén feltűnő Hugh Laurie és Stephen Fry viszont már megint a Cambridgre-ről került ki, ahol az akkor még állítólag igen vicces Emma Thompsonnal is jóban voltak. Laurie – Cookhoz és Idle-höz hasonlóan – egy ideig szintén volt a Footlights elnöke, Fryjal pedig közös műsort csinált Egy kis Fry és Laurie címmel.
Itthon a legtöbben talán csak arcról ismerik, Nagy-Britanniában viszont nemzeti ikonnak számít Stephen Fry, aki nemcsak komikusként és színészként, de többek között íróként, műsorvezetőként és aktivistaként is ismert, jóformán csak az énekléssel nem próbálkozott még. Ismerjétek meg közelebbről!
Stephen Fry tökéletes keveréke az angol úriembernek és a lázadó kívülállónak, ami már kamaszkorában is megmutatkozott: csupa előkelő iskolába járt, de kettőből kirúgták, 17 évesen pedig le is sittelték hitelkártyacsalás miatt. Ezután döntött úgy, hogy rendbe szedi az életét, amihez az első lépés az volt, hogy jelentkezett a Cambridge-re – ahová fel is vették. Hamar bekerült az egyetem legendás színitársulatába, a Cambridge Footlightsba (ahonnan a Monty Python egyik fele is indult), ott kötött életre szóló barátságot a ma már doktor House-ként is ismert Hugh Laurie-val.
Ketten együtt csinálták meg a remek Egy kis Fry és Laurie-t és az itthon Majd a komornyik címen vetített Jeeves and Wooster-t, de mindketten szerepeltek a Fekete Viperá-ban is – Fry itt Melchettet játszotta, aki a viktoriánus Angliában folyton nyavalygó nemesként éldegélt, az első világháborút pedig egy hozzá nem értő tisztként vészelte át. Ez azonban még csak a kezdet volt, a színészt az Oscar Wilde szerelmei-ért Golden Globe-ra is jelölték, a Kingdom – Az igazak ügyvédjé-ben a címszerepet játszotta, és a Dr. Csont-ban is kapott egy visszatérő szerepet.
Több dokumentumfilmet is készített, például a nemzetközi Emmy-díjat nyert Stephen Fry: The Secret Life of the Manic Depressive-t, melyben mániás depressziójáról vall. Emellett a QI című kvízshow-t vezeti, különféle újságoknak ír cikkeket, valamint megírt már négy regényt és két önéletrajzot is, és angolul az ő hangján szólalnak meg a Harry Potter-hangoskönyvek is – szóval tényleg egy igazi polihisztorral van dolgunk.
Ami még nekünk, magyaroknak érdekes lehet vele kapcsolataban, hogy anyai nagyapja magyar volt, a mai Szlovákiában található Nagysurányból vándorolt ki az Egyesült Királyságba. Fry ismerte is őt - sőt, még magyar akcentusát is remekül utánozza -, a Who Do You Think You Are? című családfakutató műsorban bővebben mesélt róla.
Ahhoz, hogy elmélyedjünk az angol humorban, először is nem árt tisztában lenni a tévés műfajokkal, amelyekben tetten érhető. A brit komédia világában alapvetően három fontos műfaj létezik, és – micsoda véletlen – mindegyiknek s-sel kezdődik a neve. A mai mantránk tehát: sitcom, sketch comedy, stand-up. Sitcom, sketch comedy, stand-up.
A klasszikus sitcom (vagy magyarosan: szitkom) ugye a szituációs komédia rövidítése, ami arra utal, hogy ugyanazok a szereplők egy bizonyos szituációban – munkahelyen, baráti társaságban stb. – próbálnak boldogulni. Bár az egyes – általában félórás – epizódok önmagukban is élvezhetők, a történet mindig folytatólagos. Az első angol sitcom az 1946-ban indult Pinwright’s Progress volt, amely a képen látható többszörös bolttulajdonos ballépéseit követte nyomon, de a műfajba tartozik például az itthon is jól ismert Waczak szálló vagy éppen a Fekete Vipera.
A sketch comedy vicces jelenetek lazán összefűzött csokrát jelenti, rengeteg – de többnyire vissza-visszatérő – karakterrel színesítve. Klasszikus példa az ilyen jellegű tévéműsorra a Monty Python Repülő Cirkusza, de említhetnénk a ma már inkább doktor House-ként ismert Hugh Laurie Stephen Fryjal közös műsorát, az Egy kis Fry és Laurie-t is. Az újabb eresztések közül ide sorolandó például az Angolkák, ahol két őrült – név szerint Matt Lucas és David Walliams – jelenít meg olyan figurákat, mint a folyton szájaló tinilány, Vicky Pollard vagy éppen Daffyd Thomas, az „egyetlen meleg a faluban”.
A stand-up comedy műfaja az utóbbi évtizedben nálunk is divatossá vált – a Dumaszínház éppen tízéves volt tavaly decemberben –, nem is kell róla nagyon beszélni. Az alapötlet egyszerű (egy ember, egy mikrofon és a közönség), annál nehezebb viszont úgy megvalósítani, hogy szórakoztató legyen. Pár sikeres kísérletet mindenképp bemutatunk még a blogban!
Kereső
Követők
