Nagy-Britanniában nagy hagyománya van a sketch comedy műfajának (erről itt írtunk bővebben), melynek legutóbbi markáns képviselője kétségkívül az Angolkák (Little Britain) volt – ezzel olyan klasszikusok nyomába lépett, mint a Monty Python Repülő Cirkusza, a Not The 9 O’Clock News vagy az ottani szereplők egy részével megvalósult Smith és Jones.
Az Angolkák-ban két őrült – név szerint Matt Lucas és David Walliams – jelenít meg számos figurát, köztük olyanokat, mint a folyton szájaló tinilány, Vicky Pollard, a képességeit a saját javára használó hipnotizőr, Kenny Craig, vagy éppen Daffyd Thomas, az „egyetlen meleg a faluban”. (A két színészről, valamint kedvenc karaktereinkről, Lou-ról és Andyről bővebben, külön posztokban is írunk még a héten.)
Lucas és Walliams sorozata 2003-ban indult a BBC-n, de már előtte ment a rádióban: a színészek itt még – érthető módon – csupán a hangjuk elváltoztatásával jelenítették meg a különféle karaktereket, a tévéműsorra azonban rákaptak a beöltözésre is, sőt színészi munkájuk nagy részét teszi ki, hogy alkalmazkodnak az adott parókához, kiegészítőhöz vagy éppen a megváltoztatott testalkathoz.
A brit hagyományok szerint a két színész turnéztatta is az Angolkák-at, vagyis olykor élőben is el lehetett csípni idióta figuráikat. Sorozatuk 2007-ben ért véget, de utána még átvitték az Egyesült Államokba, Little Britain USA címmel, és a nagy sikerre való tekintettel a BBC sem zárkózik el egy esetleges folytatástól – főleg, hogy a karakterek némelyike azóta is önálló életet él.
Most viszont térjünk vissza a kezdetekhez, lássuk az első epizód első felét! Ha ennél több tartalomra vágytok, a BBC vonatkozó oldalán még számos klipet megnézhettek, sőt remek háttérképekre is szert tehettek.
Ahhoz, hogy elmélyedjünk az angol humorban, először is nem árt tisztában lenni a tévés műfajokkal, amelyekben tetten érhető. A brit komédia világában alapvetően három fontos műfaj létezik, és – micsoda véletlen – mindegyiknek s-sel kezdődik a neve. A mai mantránk tehát: sitcom, sketch comedy, stand-up. Sitcom, sketch comedy, stand-up.
A klasszikus sitcom (vagy magyarosan: szitkom) ugye a szituációs komédia rövidítése, ami arra utal, hogy ugyanazok a szereplők egy bizonyos szituációban – munkahelyen, baráti társaságban stb. – próbálnak boldogulni. Bár az egyes – általában félórás – epizódok önmagukban is élvezhetők, a történet mindig folytatólagos. Az első angol sitcom az 1946-ban indult Pinwright’s Progress volt, amely a képen látható többszörös bolttulajdonos ballépéseit követte nyomon, de a műfajba tartozik például az itthon is jól ismert Waczak szálló vagy éppen a Fekete Vipera.
A sketch comedy vicces jelenetek lazán összefűzött csokrát jelenti, rengeteg – de többnyire vissza-visszatérő – karakterrel színesítve. Klasszikus példa az ilyen jellegű tévéműsorra a Monty Python Repülő Cirkusza, de említhetnénk a ma már inkább doktor House-ként ismert Hugh Laurie Stephen Fryjal közös műsorát, az Egy kis Fry és Laurie-t is. Az újabb eresztések közül ide sorolandó például az Angolkák, ahol két őrült – név szerint Matt Lucas és David Walliams – jelenít meg olyan figurákat, mint a folyton szájaló tinilány, Vicky Pollard vagy éppen Daffyd Thomas, az „egyetlen meleg a faluban”.
A stand-up comedy műfaja az utóbbi évtizedben nálunk is divatossá vált – a Dumaszínház éppen tízéves volt tavaly decemberben –, nem is kell róla nagyon beszélni. Az alapötlet egyszerű (egy ember, egy mikrofon és a közönség), annál nehezebb viszont úgy megvalósítani, hogy szórakoztató legyen. Pár sikeres kísérletet mindenképp bemutatunk még a blogban!
Kereső
Követők
