Írtunk már a Fekete Viperá-ról és annak központi karakteréről, de eddig kevés szó esett a főszerepet alakító Rowan Atkinsonról, pedig neki is érdemes egy külön posztot szentelni. Ami már a Fekete Viperá-ból is kiderült, ő pontosan olyan színész, aki egy komédiába kell: egyedül is elviszi a show-t, ha szükséges, de a kollégákkal is nagyszerűen képes együttműködni.
1955-ben született, három bátyja után a család legfiatalabb tagjaként, majd – nyilván nem azonnal – a Newcastle-i Egyetemre ment tanulni, és el is végezte a villamosmérnöki szakot – valószínűleg ennek tudható be, hogy későbbi figurája, Mr. Bean szívesen foglalatoskodott elektromos készülékekkel, amelyeket a tőle telhető legnagyobb precizitással próbált megjavítani vagy éppen leállítani.
Atkinson az Oxfordon is folytatta ebbéli tanulmányait, de itt már a színjátszás is elkezdte érdekelni, így találkozott későbbi szerzőtársával, Richard Curtisszel – együtt írták a Fekete Vipera első évadját és a Mr. Bean-sorozatot, Curtis pedig olyan filmeket is jegyzett, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom vagy az Igazából szerelem. Szintén az Oxfordon lépett be Atkinson életébe Howard Goodall zeneszerző is, aki ugyancsak dolgozott a Fekete Viperá-n és a Mr. Bean-en is.
Atkinson komikus színészként az 1976-os Edinburgh Fringe Festivalon hívta fel magára a figyelmet, majd három évvel később megcsinált egy harmincperces tévéadást is Canned Laughter címmel. 1983-ban aztán elindult a Fekete Vipera is, amelyet a Mr. Bean követett – ezekről valószínűleg már senkinek nem kell bővebben beszélnünk.
Atkinson zsenialitását azonban a két figura összehasonlításával lehet talán a legjobban megragadni, hiszen ugyanolyan jól hozza a néma, csupán mimikával és gesztusokkal dolgozó Mr. Beant, mint a szavakkal nagyon is jól bánó Fekete Viperát, aki viszont nagyjából ugyanazzal a gunyoros pofával csinálta végig mind a négy évadot. Élvezzük mindkettőt kicsit, íme, két remek háttéranyag a két sorozatról:
A BBC Three bejelentette, hogy folytatja az Uncle című komédiasorozatát. A széria első évadját Oliver Refson írta és rendezte, főszerepben pedig Nick Helm látható. A berendelés nem nagyon meglepő, mivel a nézettség rendben volt, és főleg jó kritikákat kapott a szitkom.
A sorozat középpontjában Andy áll, egy állástalan művészember, zenész, aki 12 éves unokaöccsét, Errolt (Elliot Speller-Gillott) kénytelen pátyolgatni. Az újabb részeket még 2014-ben leforgatják, de csak jövőre kerülnek adásba.
Írtunk már a Fekete Viperá-ról, most pedig a fő karakterrel is megismerkedhettek közelebbről. Edmund Blackadder – magyar nevén a Fekete Vipera – figuráját Richard Curtis és Rowan Atkinson hívta életre még 1983-ban: elsőként a tizenötödik században tűnt fel a királyi család tagjaként, Edinburgh hercegeként. Szimpatikusnak ekkor még távolról sem volt mondható, csak a második évadra tette azzá Curtis és új alkotótársa, Ben Elton – de erről az előző posztban már írtunk bővebben.
Ahogyan az első szezonban, a Fekete Vipera a másodikban is állandóan meg akarja szerezni a királyi trónt, itt azonban már jóval dörzsöltebb és okosabb, tervei általában csak azért siklanak félre, mert csupa idiótával van körülvéve. A tizennyolcadik századra azonban visszalép inassá, aki a Hugh Laurie által alakított György herceget szolgálja, ebben a minőségben keveredik állandóan szorult helyzetbe.
Az utolsó évadban a Fekete Vipera már az I. világháború lövészárkaiban szolgál századosként, és egyetlen célja, hogy hazatérjen a háború poklából – ami végül nem sikerül neki, és ezt nyugodtan mondhatjuk a brit tévétörténelem egyik legszomorúbb pillanatának:
A Fekete Vipera azonban három különkiadásban is feltűnt még, az 1988-as Comic Reliefen az angol forradalmat idézte meg egy tizenöt perces epizód, majd az alkotók Dickens Karácsonyi ének-ét is feldolgozták, a 2000-es millenniumi évre pedig a Back & Forth című időutazós résszel rukkoltak elő.
A Fekete Vipera – mint karakter – sikeréhez kétségkívül hozzájárult alakítója, Rowan Atkinson, aki arcjátékával és beszédmódjával is tökéletesen átadja azt a fajta szarkazmust, ami a figurát jellemzi – róla külön poszt is jön még, ne hagyjátok ki!
Az Office után egy másik klasszikus brit sorozatba is jobban belemegyünk, a Fekete Viperá-ról szóló jelenlegi poszt mellett elemezni fogjuk még a címbeli karaktert, Edmund Blackaddert, valamint annak alakítójáról, Rowan Atkinsonról is közlünk majd egy rövid pályaképet.
A Fekete Vipera 2004-ben a második lett a BBC által indított szavazáson, amelyen a csatorna Nagy-Britannia addigi legjobb sitcomját kereste – csak az Only Fools and Horses előzte meg, amely itthon Csak a kötözött bolondok és Szemesnek áll a világ címmel is ment. Az eredmény mindenesetre annak ismeretében a leginkább lenyűgöző, hogy a Fekete Viperá-t az első évad után majdnem elkaszálták, a második szezon csak jelentős változások árán születhetett meg.
Aki nem tudná – persze ki ne tudná? –, a Fekete Vipera egy évszázadokon átívelő történet, a brit történelem egyes szakaszait parodizálja a tizenötödik századtól kezdve az I. világháborúig. Az első évadban Rowan Atkinson Edinburgh hercegét alakította, karaktere itt még egy szánalmas, hülye nemes volt, akit a nézők nemigen tudtak megszeretni – a nézettség így nem is emelkedett az egekig, ahhoz képest az előállítási költség viszont igen magas volt.
Az Anglia aranykorában, I. Erzsébet uralkodása alatt játszódó második szezonra Atkinson kiszállt a sorozat írásából – csak a főszerepet tartotta meg –, addigi írótársa, Richard Curtis pedig a stand-up komikusként is ismert Ben Eltont vette maga mellé. Ők ketten biztosították a BBC-t, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb költségvetéssel el tudják készíteni az évadot, nem mellesleg a Fekete Vipera karakterét is jócskán megváltoztatták: Atkinson figurája szakállat kapott, már-már szexi lett, és alapvetően egy dörzsölt, okos fickóvá vált, akinek annyi csak a terhe, hogy csupa idiótával van körülvéve.
Az udvartartásból kiemelkedik a kőegyszerű szolga, Baldrick, de említésre méltó a leghülyébb nemes, Lord Percy és az állandóan nyavalygó Melchett is, akit a korábban már bemutatott Stephen Fry alakít nagyszerűen. A sorozatban csak Queenie-nek hívott I. Erzsébetet Miranda Richardson játssza, nem kevésbé zseniálisan – megformálásában a királynő egy vihogó iskoláslány és egy brutális pszichopata tökéletes keverékévé válik, ami talán az alábbi jelenetből is kitűnik. Még lejjebb pedig a talán legjobban sikerült második széria mind a hat epizódját végignézhetitek!
Nagy-Britanniában 2010 óta megy a Rev. című sorozat, melynek harmadik évadját tavasszal indítja a BBC. A címbeli rövidítés a „reverend”-re, vagyis „tisztelendő”-re utal, a széria főhőse ugyanis egy anglikán pap, Adam Smallbone (Tom Hollander), aki egy vidéki parókiáról került egy londoni templom élére, ahol nap mint nap rengeteg idiótával találkozik – emellett maga sem egy tipikus egyházi személy, iszik, dohányzik és rendszeresen szexel a feleségével.
Az asszonyt Olivia Colman játssza, de fontos szerepet kapott a sorozatban Miles Jupp is, aki Smallbone laikus segítőjét alakítja, de sokszor úgy véli, a papnál jobban irányítaná a templomot. Az eddigi két évadban több vendégszereplő is feltűnt, például Richard E. Grant, James Purefoy, Geoffrey Palmer vagy éppen Ralph Fiennes, akinek jelenetét a harmadik bejátszásban nézhetitek meg.
Kereső
Követők
