Martin Freeman külsőre nem tűnik annak a kimondott sztáralkatnak, pedig manapság ő az egyik legfelkapottabb brit színész, a képernyőn és a mozivásznon egyaránt: a Sherlock-ban ő játssza a neves nyomozó segítőtársát, dr. Watsont, 2012-ben pedig megkapta az akkor indult A hobbit-trilógia címszerepét.
A színész még tizenöt évesen csatlakozott egy ifjúsági színjátszó csoporthoz, két évvel később pedig már el is kezdett gondolkodni azon, hogy miként lehetne ebből karriert csinálni. Kezdetben olyan sorozatokban kapott kisebb szerepeket, mint a The Bill, a This Life vagy a Baleseti sebészet, illetve feltűnt a Faith No More egyik klipjében is, ahol egy prosztó társaság egyik tagját alakítja egy karaokebárban:
Az áttörést a 2001-ben indult A hivatal hozta meg neki: itt Timet játszotta, akinek elege van a munkájából és kollégái ugratásaiból, miközben – kezdetben – reménytelenül szerelmes kolléganőjébe. Freeman ezután saját sorozatot is kapott (ez volt a Barkácsbolt, a lenti videón), feltűnt az Igazából szerelem című filmben, majd Arthur Dentet is eljátszotta a Galaxis útikalauz stopposoknak egyik feldolgozásában.
Élettársa, Amanda Abbington szintén színésznő, akivel a Men Only című minisorozat forgatásán találkoztak először, és azóta is játszottak együtt több alkotásban, például A tartozás-ban, a Robinsonék-ban vagy a Dzsembori-ban.
Írtunk a héten A hivatal-ról és annak főnökéről, David Brentről is, ezek után kár lenne átsiklani a fölött a zseniális elme fölött, aki mindezt összerakta – bemutatjuk hát, honnan indult Ricky Gervais és vele együtt a brit komédia egyik legjobb sorozata.
Arról persze nem szabad megfeledkezni, hogy Gervais a sikert meghozó A hivatal-t Stephen Merchanttal együtt írta és rendezte, de miután ő játszotta a főszerepet is, nehéz nem hozzá kötni a szériát. Merchant amúgy színészként is megjelent számos produkcióban, például a szintén Gervaisszal közösen jegyzett Extras-ban (magyar címe: Futottak még…), A hivatal-hoz azonban csak pár epizód erejéig kölcsönözte a hangját.
De térjünk rá mai témánkra! Gervaisnak viszonylag későn jött az elismertség, már ami a tévés karriert illeti, hisz már negyvenéves volt, amikor A hivatal elindult. A hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején még a londoni egyetemen tanult filozófiát, itt ismerkedett össze Jane Fallonnal, akivel azóta is együtt van.
Végzősként azonban mégsem Kant vagy Kierkegaard utódává akart válni – mi értelme lett volna a nyolcvanas évek Nagy-Britanniájában? –, alapított inkább egy zenekart Bill Macrae-vel közösen – ez volt a Seona Dancing, amelyben Gervais énekelt, és a szövegek egy részét is ő írta. A duó a new wave egyik képviselőjeként mérsékelt sikereket ért el az Egyesült Királyságban, de legalább két számukat ismerheti pár angol, sőt néhány amerikai is: a hangulatos More To Lose-t itt hallgathatjátok meg, a brit slágerlista 79. helyéig felkúszó Bitter Heart-ot pedig egy amerikai talkshow-ban is kivesézték:
Miután lediplomázott, Gervais egy ideig rendezvényszervezőként is dolgozott, majd inkább átment az Xfm nevű londoni rádióhoz, ahová már maga mellé vehetett egy asszisztenst is – ő lett Stephen Merchant, akivel rögtön elkezdtek vicces műsorokban gondolkodni. 1998-ban már a BBC-nek csináltak egy pilotot Golden Years címmel, amely egy megszállott David Bowie-rajongó mindennapjait mutatta be – ebből azonban még nem lett sorozat, 2001-ben viszont a csatorna már örömmel vette A hivatal ötletét. A többi pedig már, mondhatni, történelem.
A héten írtunk már A hivatal-ról, most pedig annak idióta főnökével, a Ricky Gervais által megformált David Brenttel is megismerkedhettek közelebbről. Az már az előző posztból világossá vált, hogy a sorozatot az ő figurája viszi el, hiába is egy durva, érzéketlen és egoista alak – nagyon jókat tudunk rajta nevetni, habár a való életben valószínűleg nem sokáig viselnénk el.
Az is valószínű azonban, hogy aki csak egy kis időt is lehúzott irodában, találkozott már hasonló figurával. Olyannal, aki inkább az alkalmazottai barátja szeretne lenni, mintsem a főnöke, de egyik sem megy neki igazán; aki a jelentéktelen dolgokat halálosan komolyan veszi, de elsiklik a fontosak felett; aki mindig kimondja, amit mindenki más is gondol, de mindenki másnak van annyi esze, hogy hallgasson róla. Számos rossz tulajdonsága ellenére sem lehet azonban huzamosabb ideig haragudni rá, mert legbelül csak egy kisgyerek, aki arra vágyik, hogy szeressék.
David Brent a Wernham Hogg Papírvállalat regionális menedzsereként mindent meg is tesz, hogy megkedveltesse magát kollégáival, igaz, túl sok sikerrel nem jár. Próbálkozásairól már az előző posztban láthattunk két remek videót, az egyiken egy céges bulin ad elő valami elképesztő táncot, a másikon motivációs beszédet tart – itt pedig (szerinte zseniális) gitárjátékával szórakoztatja egy munkahelyi tréning résztvevőit:
Az Office címet viselő amerikai verzióra a karakter már némileg finomodott, Ricky Gervais és alkotótársa, Stephen Merchant direkt határozott úgy, hogy – a helyi közönség vélt igényeihez igazodva – megszabadul Brent pár rossz tulajdonságától. Így született meg Michael Scott, akit Steve Carell alakított, nem kevésbé zseniálisan.
A héten a fő témánk A hivatal, amely 2001-ben gyakorlatilag a semmiből vált országos szinten, majd világszerte is népszerűvé. A sorozat sikerének egyik titka kétségkívül az időzítés volt, hisz akkor még igen újszerűen, áldokumentarista eszközökkel ábrázolta egy idiótákkal teli munkahely mindennapjait – a stílust azóta sok más széria is átvette, elég csak a Városfejlesztési osztály-ra vagy akár Az ítélet: család-ra gondolni.
Persze az eredeti képi megjelenítés mit sem ért volna jól eltalált karakterek nélkül, de Ricky Gervais valami zseniálisan hozta az arrogáns és öntelt főnök, David Brent figuráját, akinek a munkánál mindig fontosabb volt, hogy megnevettesse kollégáit – bár ez ritkán sikerült neki, próbálkozásain legfeljebb a képernyőn ülők derültek nagyokat. A többi színész ráadásul remekül játszott alá Gervaisnak, Mackenzie Crook (Gareth), Martin Freeman (Tim) vagy Lucy Davis (Dawn) alakítására szintén nem lehetett panaszunk.
Ehhez jött még, hogy – mint a legtöbb jó komédia esetében – itt is tudtunk azonosulni, nemcsak a szereplőkkel, de a helyzetekkel is – hisz ki ne dolgozott volna már olyan munkahelyen, amelyet halálosan unt, vagy épp a kollégáival nem jött ott ki jól. Márpedig a Wernham Hogg Papírvállalat korántsem a világ legizgalmasabb helye, ráadásul egy olyan kisvárosban kapott helyet, ahol tulajdonképpen semmi nincs, csak egy csomó körforgalom.
A hivatal bizonyos értelemben a brit komédia csúcsára emelkedett, amikor 25 éven belül az első angol szériaként jelölték a legjobb vígjátéksorozatnak járó Golden Globe-ra, sőt – a korábbi brit produkciókkal ellentétben – meg is kapta a díjat 2003-ban. Több adaptációja készült világszerte, melyek közül a legismertebb az Office című amerikai verzió, melyben Gervais figuráját Steve Carell vitte tovább.
A héten David Brent karakterét is elemezzük még kicsit, illetve Ricky Gervaisról is adunk egy rövid pályaképet – vagyis lesz mit olvasgatnotok az irodában. Addig is megnézhettek még két jelenetet a sorozatból, a főnök emlékezetes táncát egy céges buliról, valamint egyik motivációs beszédét:
Nem véletlenül a Monty Python klasszikus mondatával indítjuk az Origo új szerkesztőségi blogját, hiszen a Csak a duma posztjaiban mindent leírunk majd, ami csak az angol humorról eszünkbe jut. És már most megígérhetjük, lesz sok minden.
Nagy-Britanniának ugyanis nemcsak a gőzmozdonyt, a telefont vagy éppen az evolúcióelméletet köszönhetjük, de a világ első, rendszeres sugárzást biztosító tévécsatornáját is, amely aztán az évtizedek során kellő mennyiségű őrült, vicces vagy éppen őrülten vicces műsorral is ellátta a nézőket – ami azért nem rossz egy olyan országtól, ahol annyit esik az eső.
A következő hetekben, hónapokban felelevenítjük az olyan klasszikus sorozatokat, mint a Waczak szálló vagy a Fekete Vipera, illetve közelebb hozzuk az újabb kedvenceket is, például az Angolkák-at vagy A hivatal-t. Nem titkolt szándékunk, hogy itthon még nem – vagy csak kevéssé – ismert komikusokat, műsorokat is bemutassunk.
Reméljük, hogy a blognak köszönhetően nemcsak hat reklámarcunkkal – Ricky Gervaisszal, Hugh Laurie-val, Rowan Atkinsonnal, John Cleese-zel, Stephen Fryjal és Michael McIntyre-rel – kerültök közelebbi kapcsolatba, de az angol humor világának többi fő- és mellékszereplője is szívesen látott vendég lesz a tévétek képernyőjén.
Természetesen az angolszász nyelvterületen meghonosodott műfajok, például a stand-up comedy vagy a sketch comedy hazai vadhajtásaival is foglalkozunk majd, így rendszeresen kaphattok híreket a BBC, a Dumaszínház, a Showder Klub, Fábry vagy a Comedy Central háza tájáról is.
Maradjatok velünk!
Kereső
Követők
