Nagy-Britanniában 2010 óta megy a Rev. című sorozat, melynek harmadik évadját tavasszal indítja a BBC. A címbeli rövidítés a „reverend”-re, vagyis „tisztelendő”-re utal, a széria főhőse ugyanis egy anglikán pap, Adam Smallbone (Tom Hollander), aki egy vidéki parókiáról került egy londoni templom élére, ahol nap mint nap rengeteg idiótával találkozik – emellett maga sem egy tipikus egyházi személy, iszik, dohányzik és rendszeresen szexel a feleségével.
Az asszonyt Olivia Colman játssza, de fontos szerepet kapott a sorozatban Miles Jupp is, aki Smallbone laikus segítőjét alakítja, de sokszor úgy véli, a papnál jobban irányítaná a templomot. Az eddigi két évadban több vendégszereplő is feltűnt, például Richard E. Grant, James Purefoy, Geoffrey Palmer vagy éppen Ralph Fiennes, akinek jelenetét a harmadik bejátszásban nézhetitek meg.
Alyson Hannigan a CBS-en marad, a How I Met Your Mother vége után is, mivel a napokban aláírt Tom Papa sorozatához, a More Time With Family-hez. Az Így jártam anyátokkal Lilyje itt is főszerepet kap, ő lesz a feleség a családban. Tom Papa viszi a családfő szerepét, aki otthagyja melóját, hogy több időt töltsön a családjával. (Ki gondolta volna ilyen furmányos cím alapján?)
Itthon a legtöbben talán csak arcról ismerik, Nagy-Britanniában viszont nemzeti ikonnak számít Stephen Fry, aki nemcsak komikusként és színészként, de többek között íróként, műsorvezetőként és aktivistaként is ismert, jóformán csak az énekléssel nem próbálkozott még. Ismerjétek meg közelebbről!
Stephen Fry tökéletes keveréke az angol úriembernek és a lázadó kívülállónak, ami már kamaszkorában is megmutatkozott: csupa előkelő iskolába járt, de kettőből kirúgták, 17 évesen pedig le is sittelték hitelkártyacsalás miatt. Ezután döntött úgy, hogy rendbe szedi az életét, amihez az első lépés az volt, hogy jelentkezett a Cambridge-re – ahová fel is vették. Hamar bekerült az egyetem legendás színitársulatába, a Cambridge Footlightsba (ahonnan a Monty Python egyik fele is indult), ott kötött életre szóló barátságot a ma már doktor House-ként is ismert Hugh Laurie-val.
Ketten együtt csinálták meg a remek Egy kis Fry és Laurie-t és az itthon Majd a komornyik címen vetített Jeeves and Wooster-t, de mindketten szerepeltek a Fekete Viperá-ban is – Fry itt Melchettet játszotta, aki a viktoriánus Angliában folyton nyavalygó nemesként éldegélt, az első világháborút pedig egy hozzá nem értő tisztként vészelte át. Ez azonban még csak a kezdet volt, a színészt az Oscar Wilde szerelmei-ért Golden Globe-ra is jelölték, a Kingdom – Az igazak ügyvédjé-ben a címszerepet játszotta, és a Dr. Csont-ban is kapott egy visszatérő szerepet.
Több dokumentumfilmet is készített, például a nemzetközi Emmy-díjat nyert Stephen Fry: The Secret Life of the Manic Depressive-t, melyben mániás depressziójáról vall. Emellett a QI című kvízshow-t vezeti, különféle újságoknak ír cikkeket, valamint megírt már négy regényt és két önéletrajzot is, és angolul az ő hangján szólalnak meg a Harry Potter-hangoskönyvek is – szóval tényleg egy igazi polihisztorral van dolgunk.
Ami még nekünk, magyaroknak érdekes lehet vele kapcsolataban, hogy anyai nagyapja magyar volt, a mai Szlovákiában található Nagysurányból vándorolt ki az Egyesült Királyságba. Fry ismerte is őt - sőt, még magyar akcentusát is remekül utánozza -, a Who Do You Think You Are? című családfakutató műsorban bővebben mesélt róla.
A rockzene nagyjai sem mindig komolyak, sokan szívesen ökörködnek egy sort szituációs komédiákban, ha hívják őket. Alább megnézhető Eddie Van Halen, így toppant be a Két pasi meg egy kicsibe, még abban az érában, amikor Charlie Sheen sem volt persona non grata a produkcióban.
Michael Stipe az REM együttesből jó húsz évvel ezelőtt tűnt fel a The Adventures of Pete and Pete című sorozatban:
2007-ben David Bowie-t is láthattuk az Extras című szériában:
Marilyn Manson nem csak egyszer tűnt fel a Kaliforgiában, amely ugyan nem egy klasszikus szitkom, de egy kis csalás tán elnézhető (hiszen sok benne a humoros jelenet). Manson elég perverz és közönséges volt a sorozatban, tán úgy gondolta, hogy az ő imázsának már úgyis mindegy:
Az egykori Beatles-tag, Ringo Starr is feltűnt komédiában, a Shining Time Stationben.
Steven Tyler (Aerosmith) szintén a Két pasi meg egy kicsiben mókázott.
A Dharma and Greg 1999-ben Bob Dylant látta vendégül:
Mai posztunkban csak egy egyszerű kérdést teszünk fel, amelyre azonban egyáltalán nem lesz egyszerű válaszolni: régen vagy manapság volt jobb a tévés kínálat Nagy-Britanniában? Mármint, ami a humoros műsorokat illeti, persze.
Valószínűleg a brit komédiában kevéssé járatosak számára is beugranak olyan klasszikus sorozatok, mint a Waczak szálló vagy a Fekete Vipera, amelyek bőven kiállták az idők próbáját – de említhetnénk az angoloknál máig népszerű Only Fools and Horses-t (itthon Csak a kötözött bolondok és Szemesnek áll a világ címmel is ment) vagy éppen A bor nem válik vízzé című szériát, amelynek epizódjait tavaly összesen 1888-szor ismételték valamely brit csatornán.
Sok más sorozat viszont feledésbe merült az idők során, természetesen nem lehet kijelenteni, hogy valami csak azért jó, mert régen készült. Fontos kérdés viszont, hogy ezeket a régebbi darabokat a maiak tükrében ítéljük-e meg vagy sem, hisz elképzelhető például, hogy az angolok újabb generációjának a sketch comedy műfajáról az Angolkák ugrik be elsőre, holott volt egyszer egy nem is akármilyen Monty Python Repülő Cirkusza is.
Megint más kérdés, hogy az újabbaknak megvan az az előnyük, hogy folyamatosan tágíthatják a határokat. Persze a Monty Python Repülő Cirkusza pont formabontónak tűnik, annak is voltak viszont mára feledésbe merült – vagy keveset emlegetett – mintái: a csoport szerkesztési módszerét befolyásolta a Végre itt az 1948-as show és A hiba nem az ön készülékében van (amelyekben már szerepeltek is pythonok), humorukat pedig nagyban formálta például a Gyogyó Show, a Túl a peremen vagy az Ez volt az elmúlt hét.
A mai komédiákra viszont mindenképpen igaz, hogy többet engedhetnek meg maguknak, mind képileg, mind verbálisan – gondoljunk csak a magyar Comedy Central által is vetített brit sorozatokra, például a Hogy ne éld az életed-re vagy az Édeshármas-ra. A műfaji határok is egyre tágulnak (a Gavin & Stacey például már a szappanopera határán mozog, és sűrűn él romantikus elemekkel is), más műfajok pedig viszonylag frissen kerültek be a tévébe (például az élő stand-up közvetítés).
Egy biztos: az ember ugyanúgy szerethet egy negyven éve készült szériát, mint egy éppen futó sorozatot – a komédiában tulajdonképpen úgyis csak az a lényeg, hogy mi tud az arcunkra mosolyt csalni.
Kereső
Követők
