Írtunk a héten A hivatal-ról és annak főnökéről, David Brentről is, ezek után kár lenne átsiklani a fölött a zseniális elme fölött, aki mindezt összerakta – bemutatjuk hát, honnan indult Ricky Gervais és vele együtt a brit komédia egyik legjobb sorozata.
Arról persze nem szabad megfeledkezni, hogy Gervais a sikert meghozó A hivatal-t Stephen Merchanttal együtt írta és rendezte, de miután ő játszotta a főszerepet is, nehéz nem hozzá kötni a szériát. Merchant amúgy színészként is megjelent számos produkcióban, például a szintén Gervaisszal közösen jegyzett Extras-ban (magyar címe: Futottak még…), A hivatal-hoz azonban csak pár epizód erejéig kölcsönözte a hangját.
De térjünk rá mai témánkra! Gervaisnak viszonylag későn jött az elismertség, már ami a tévés karriert illeti, hisz már negyvenéves volt, amikor A hivatal elindult. A hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején még a londoni egyetemen tanult filozófiát, itt ismerkedett össze Jane Fallonnal, akivel azóta is együtt van.
Végzősként azonban mégsem Kant vagy Kierkegaard utódává akart válni – mi értelme lett volna a nyolcvanas évek Nagy-Britanniájában? –, alapított inkább egy zenekart Bill Macrae-vel közösen – ez volt a Seona Dancing, amelyben Gervais énekelt, és a szövegek egy részét is ő írta. A duó a new wave egyik képviselőjeként mérsékelt sikereket ért el az Egyesült Királyságban, de legalább két számukat ismerheti pár angol, sőt néhány amerikai is: a hangulatos More To Lose-t itt hallgathatjátok meg, a brit slágerlista 79. helyéig felkúszó Bitter Heart-ot pedig egy amerikai talkshow-ban is kivesézték:
Miután lediplomázott, Gervais egy ideig rendezvényszervezőként is dolgozott, majd inkább átment az Xfm nevű londoni rádióhoz, ahová már maga mellé vehetett egy asszisztenst is – ő lett Stephen Merchant, akivel rögtön elkezdtek vicces műsorokban gondolkodni. 1998-ban már a BBC-nek csináltak egy pilotot Golden Years címmel, amely egy megszállott David Bowie-rajongó mindennapjait mutatta be – ebből azonban még nem lett sorozat, 2001-ben viszont a csatorna már örömmel vette A hivatal ötletét. A többi pedig már, mondhatni, történelem.
A héten írtunk már A hivatal-ról, most pedig annak idióta főnökével, a Ricky Gervais által megformált David Brenttel is megismerkedhettek közelebbről. Az már az előző posztból világossá vált, hogy a sorozatot az ő figurája viszi el, hiába is egy durva, érzéketlen és egoista alak – nagyon jókat tudunk rajta nevetni, habár a való életben valószínűleg nem sokáig viselnénk el.
Az is valószínű azonban, hogy aki csak egy kis időt is lehúzott irodában, találkozott már hasonló figurával. Olyannal, aki inkább az alkalmazottai barátja szeretne lenni, mintsem a főnöke, de egyik sem megy neki igazán; aki a jelentéktelen dolgokat halálosan komolyan veszi, de elsiklik a fontosak felett; aki mindig kimondja, amit mindenki más is gondol, de mindenki másnak van annyi esze, hogy hallgasson róla. Számos rossz tulajdonsága ellenére sem lehet azonban huzamosabb ideig haragudni rá, mert legbelül csak egy kisgyerek, aki arra vágyik, hogy szeressék.
David Brent a Wernham Hogg Papírvállalat regionális menedzsereként mindent meg is tesz, hogy megkedveltesse magát kollégáival, igaz, túl sok sikerrel nem jár. Próbálkozásairól már az előző posztban láthattunk két remek videót, az egyiken egy céges bulin ad elő valami elképesztő táncot, a másikon motivációs beszédet tart – itt pedig (szerinte zseniális) gitárjátékával szórakoztatja egy munkahelyi tréning résztvevőit:
Az Office címet viselő amerikai verzióra a karakter már némileg finomodott, Ricky Gervais és alkotótársa, Stephen Merchant direkt határozott úgy, hogy – a helyi közönség vélt igényeihez igazodva – megszabadul Brent pár rossz tulajdonságától. Így született meg Michael Scott, akit Steve Carell alakított, nem kevésbé zseniálisan.
Remek kisfilmmel rukkolt elő az egyik legszórakoztatóbb amerikai tévés személyiséget, Conan O'Brient segítő stáb: ebben a humorista-műsorvezető zombiként csoszog fel-alá, majd mohón nekilát elfogyasztani egy lábat. Ez persze a napokban visszatérő Walking Deadnek is reklám, bár annyira felkapott, sztárolt sorozattá lett pár év alatt, hogy nincs is nagy szüksége hírverésre.
Február 6-án megy le az Egyesült Államokban a Tonight Show utolsó olyan epizódja, amelyet Jay Leno vezet. A késő esti talkshow Leno egykori első vendégével, Billy Crystallal búcsúzik, de a tengerentúlon népszerű countryénekes, Garth Brooks is felbukkan majd a műsorban.
Leno 1987-től kezdve jelent meg gyakori vendégként a show-ban, majd 1992-ben át is vette azt a legendás Johnny Carsontól – így ő lett a Tonight Show negyedik házigazdája, és az is maradt 2009-ig. Akkor a műsort adó NBC úgy döntött, fiatalít, és a show élére kinevezi Conan O’Brient – számítása azonban nem vált be teljes mértékben, így Leno egy évvel később már vissza is kapta az őt megillető széket.
A Leno visszavonulásáról szóló korábbi pletykákat 2013 áprilisában erősítette meg az NBC, és azt is elárulta, hogy a műsorvezetőt Jimmy Fallon fogja váltani. Mint kiderült, az új házigazdának azt is megengedte a csatorna, hogy a maga képére gyúrja a Johnny Carson által kialakított formátumot – Leno ezt sohasem tehette meg, így nyilván van most benne egy adag sértődöttség is. Az azonban valószínűsíthető, hogy anyagi gondjai nem lesznek, 2008-ban ugyanis elárulta, hogy a Tonight Show-ból származó bevételeit teljes egészében félreteszi, csupán abból él, amit stand-upos fellépéseiből keres.
Leno humora mellett szociális érzékenységéről is ismert, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni adásban például kegyeleti okból nem mondta el szokásos nyitó monológját, amelyben mindig az adott nap eseményeit tálalta viccesen. Beszédet mondott viszont a Columbia űrrepülőgép katasztrófája után, a show több vendége által dedikált Harley Davidsonját pedig elárverezte, és a befolyt összeget a 2004-es indiai-óceáni földrengés és cunami áldozatainak adományozta.
Lehet róla tudni továbbá, hogy ironikusan viszonyul mindenféle hatalmi helyzethez, nem véletlen, hogy többször kikelt anyacsatornája, az NBC ellen. Jellemző rá a következő eset is: Michael Jackson perében a védelem tanúja volt, ezért a bíróság megtiltotta neki, hogy az ügyről beszéljen – arról azonban nem volt szó a határozatban, hogy írnia sem szabad róla, ezért megírta a véleményét, amelyet egy beugró olvasott fel helyette a Tonight Show-ban.
Ma esti, utolsó műsoráról elvileg több live stream is megy majd az interneten, de fogalmunk sincs, hogy ezek magyarországi IP-címről elérhetők-e – mindenesetre itt olvashattok pár tippet arról, hogy hol érdemes próbálkozni. Ha mégsem sikerülne befogni a mai adást, kárpótlásul nézzetek meg egy összeállítást a Tonight Show legjobb pillanatairól:
A héten a fő témánk A hivatal, amely 2001-ben gyakorlatilag a semmiből vált országos szinten, majd világszerte is népszerűvé. A sorozat sikerének egyik titka kétségkívül az időzítés volt, hisz akkor még igen újszerűen, áldokumentarista eszközökkel ábrázolta egy idiótákkal teli munkahely mindennapjait – a stílust azóta sok más széria is átvette, elég csak a Városfejlesztési osztály-ra vagy akár Az ítélet: család-ra gondolni.
Persze az eredeti képi megjelenítés mit sem ért volna jól eltalált karakterek nélkül, de Ricky Gervais valami zseniálisan hozta az arrogáns és öntelt főnök, David Brent figuráját, akinek a munkánál mindig fontosabb volt, hogy megnevettesse kollégáit – bár ez ritkán sikerült neki, próbálkozásain legfeljebb a képernyőn ülők derültek nagyokat. A többi színész ráadásul remekül játszott alá Gervaisnak, Mackenzie Crook (Gareth), Martin Freeman (Tim) vagy Lucy Davis (Dawn) alakítására szintén nem lehetett panaszunk.
Ehhez jött még, hogy – mint a legtöbb jó komédia esetében – itt is tudtunk azonosulni, nemcsak a szereplőkkel, de a helyzetekkel is – hisz ki ne dolgozott volna már olyan munkahelyen, amelyet halálosan unt, vagy épp a kollégáival nem jött ott ki jól. Márpedig a Wernham Hogg Papírvállalat korántsem a világ legizgalmasabb helye, ráadásul egy olyan kisvárosban kapott helyet, ahol tulajdonképpen semmi nincs, csak egy csomó körforgalom.
A hivatal bizonyos értelemben a brit komédia csúcsára emelkedett, amikor 25 éven belül az első angol szériaként jelölték a legjobb vígjátéksorozatnak járó Golden Globe-ra, sőt – a korábbi brit produkciókkal ellentétben – meg is kapta a díjat 2003-ban. Több adaptációja készült világszerte, melyek közül a legismertebb az Office című amerikai verzió, melyben Gervais figuráját Steve Carell vitte tovább.
A héten David Brent karakterét is elemezzük még kicsit, illetve Ricky Gervaisról is adunk egy rövid pályaképet – vagyis lesz mit olvasgatnotok az irodában. Addig is megnézhettek még két jelenetet a sorozatból, a főnök emlékezetes táncát egy céges buliról, valamint egyik motivációs beszédét:
Kereső
Követők
