Orosz György hívta életre a Humortechnikum nevű tehetségkutatót, amely kifejezetten a középiskolás korosztályban keresi a jövő stand-uposait, a tehetségesebbek karrierjét pedig a későbbiekben is egyengeti. A döntőt Magyed Al-Gharati nyerte meg, aki a zsűri által szintén kiemelt Muka László-val nyomott egy dumapárbajt február 18-án a Púder Bárban. Természetesen mi is ott voltunk, az eseményről videót is készítettünk:
Kormos Anett otthagyta a Dumaszínházat, de nem hagyta ott a színpadot: továbbra is fellép mint stand-upos, közben több forgatókönyvön is dolgozik. Szerinte nincs kifejezetten női humor, de azért ügyelnie kell arra, hogy nőies maradjon a színpadon, és persze egy-egy fellépés után rendre meg is rohanják a pasik – igaz, nem pont azért, amiért elsőre gondolnánk. Mindenesetre nekünk külsőre is bejött, a képekre kattintva megnézhetitek galériánkat is!
Szakmailag érzel valami változást, mióta kiléptél a Dumaszínházból?
Nagyjából ugyannyi fellépésem van, csak kevesebb kontrollal, ha lehet ilyen mondani. Ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Nagyon jó társulatnak tartom a Dumaszínházat, és úgy hiszem, jóban vagyunk most is. Egyszerűen voltak dolgok, amikben nem tudtunk kompromisszumot kötni – ami persze részben az én hibám is, mert nem kommunikálom túl jól az elvárásaimat. A másik pedig, hogy talán nem tudom, nem akarom hivatásként kezelni a stand-upot.
Több képért kattintson a fotóra!
Akkor mi ez nálad? Egyfajta hobbi?
Kíváncsi voltam, tudnám-e ezt csinálni, ezért kezdtem el. Aztán a Dumaszínháznak köszönhetően számos lehetőség pottyant az ölembe, amelyeket igyekeztem a lehető legjobban kamatoztatni, de sosem akartam, hogy a poéngyártás valamiféle görcsös munkafolyamattá váljon. Márpedig, akinek havi 30-40 fellépése van, annak nem nagyon marad más választása.
De azért menedzseled magad?
Egyáltalán nem menedzselem magam. Érkeznek a felkérések, és ha úgy látom, tudom teljesíteni, amit az adott megrendelő kér, akkor szerződünk. Az én humorom nem passzol minden közeghez, és egy csomó helyzethez én sem tudok, nem akarok alkalmazkodni.
Volt ezzel kapcsolatban kifejezetten kellemetlen élményed?
Pont a Dumaszínházzal való szakításomat előzte meg egy olyan fellépés, amely nagyon rosszul sült el. Nem tudom békén hagyni a közönséget, ha ők nem akarnak együttműködni, akkor elkezdem őket piszkálni. Általában ez meg is oldja a szituációt, valahogy pont ettől leszünk partnerek – itt azonban egy olyan társasággal kerültem szembe, amelyik egyből befeszült. Le kellett volna jönnöm a színpadról, de nem tettem.
És előadóként milyen közegben érzed kifejezetten jól magad?
Nem várok azonnali elfogadást, tudom, hogy fenntartásokkal kezel a közönség. Bekopogok, és ha már röhögve, sírva, üvöltve kérik, hogy menjek be, akkor bemegyek. Azzal a közönséggel, amelyik eleve befalazza az ajtónyílást, azzal nem tudok mit kezdeni. Ha a közönségben egy szemernyi nyitottság is van rám, a humoromra, akkor győzök. Együtt győzünk.
Hány pasitól kapsz ajánlatot egy ilyen fellépés után?
Megtalálnak a férfiak minden előadás után, de ez nem azért van, mert olyan elképesztően jó nő vagyok. Általában be akarják bizonyítani, hogy jobb a humoruk, mint nekem, és elkezdenek vicceket mesélni – persze többnyire ugyanazok a viccek forognak, nem is tudom, hányszor hallottam már mindegyiket. De talán ez a férfiak dolga – erősebbnek, okosabbnak, viccesebbnek kell tűnniük, mint nekünk, nőknek. Én nem ragaszkodom hozzá, hogy ezt az illúziót leromboljam.
Van egyébként szerinted olyan, hogy női humor?
Nem tudom, hogy van-e férfi és női humor, szerintem ez inkább az egyensúlyok megtalálásáról szól, hogy humoros előadóként is elég nőies tudsz-e maradni – ha mondjuk túl férfias az előadásmódod, az szerintem elidegeníti a közönséget. Úgy gondolom, nekünk, nőknek legalább annyi eszközünk van a közönség megnyerésére, mint a férfiaknak, nincs okunk arra, hogy az ő fegyvereikkel hadonásszunk.
A sajátosan unott előadásmódod mennyire kidolgozott? Ilyen vagy az életben is?
Amúgy sem vagyok egy nagyon harsány nő. Amikor elkezdtem a stand-upolást, tulajdonképpen csak arra koncentráltam, hogy el tudjam mondani a szövegemet. Egyébként nagyon hadarok, és nem is artikulálok rendesen, így inkább csak arra figyeltem, hogy átjöjjön a mondanivaló – nem volt túl sok előadói eszközöm, de igazából most sincs, ez valahogy így maradt.
Sértődés volt már abból, hogy elmeséltél valakiről valamit?
Szokták kérdezni, hogy a családom mit szól ahhoz, hogy kiteregetem a szennyest, de ezek csak látszólag konkrét történetek, valójában nagyon is általánosíthatók, mindenki családjáról szólnak. A férjem rendezvényszervező, de ő se kérdezi meg tőlem, hogy megszervezhet-e egy adott rendezvényt, így én sem kérdezem tőle, hogy elmondhatok-e egy adott poént. Komolyabb sértődésről nem tudok. Korábban írtam egy könyvet, még a stand-upos fellépések előtt, a családnak az a része, amelyiknek nem jön be a stílusom, már akkor lemorzsolódott, így mára csak a kemény mag maradt.
Most is írsz még?
Igen, nagyon sokat, és nagyon élvezem is. Több forgatókönyvön is dolgozom most, de ezek még mind pályázati szakaszban vannak, nem nagyon tudok még bővebben beszámolni róluk – annyit elmondhatok, hogy írtam egy háromrészesre tervezett kosztümös kalandfilmet, és benne vagyok egy mozifilmben is.
A Kompót bisztróban néhány hete indult a Comedy Central Szerda nevű rendezvénysorozat, amelynek célja, hogy új színt vigyen a magyar humorba, afféle tehetségkutatóként kinevelje a stand-up komikusok új nemzedékét. A január 29-i estén négy - ha nem is teljesen ismeretlen, de eddig kevéssé ismert - fellépő mutatkozott be Csenki Attila vezetésével: az erdélyi Kun Zsolt párkapcsolati problémákat boncolgatott, a reklámszakemberként dolgozó Sallai Ervin gyermekei rajzait elemezgette, a 16 éves Gaál Dániel a nagyszüleivel poénkodott sokat, az Iránból érkezett Heydary Aram pedig leginkább a magyar nyelvvel küszködött, de a közönség azon is jókat derült - mi pedig felvettünk mindent.
A stand-up comedy műfajában főként férfiak jeleskednek, de azért akad pár nő is, és közöttük is van néhány, akit nemcsak a humora, hanem a külseje miatt is szívesen látunk a színpadon. Bemutatunk tíz helyes komikát az Egyesült Államokból, a brit felhozatalból korábban válogattunk. Sarah Silverman lenti képére kattintva megnézheted galériánkat is!
A stand-up comedy műfajában főként férfiak jeleskednek – itthon is sokat kellett várni Kormos Anett megjelenésére –, de azért akad pár nő is, és közöttük is van néhány, akit nemcsak a humora, hanem a külseje miatt is szívesen látunk a színpadon. Bemutatunk öt kellemes jelenséget Nagy-Britanniából, egy következő posztban pedig az amerikai felhozatalból is válogatunk majd – a női humort mint jelenséget pár éve az Origón jártuk körül.
Laura Solon 2005-ben került a brit újságok címlapjára, miután a komikusoknak járó Perrier-díj történetében ő lett a második női díjazott – és akkor is még csak 26 éves volt. Ezután hamar felkapta a BBC: elkészíthette a Laura Solon: Talking and Not Talking című rádióműsort, és olyan tévésorozatokban is feltűnt, mint a Laura, Ben & Him vagy az Al Murray tudathasadásos személyiségzavara. Nézd meg videón itt!
Lucy Porter körülbelül egy évtizede van jelen a brit stand-up comedy világában: általában komoly témákat dolgoz fel humoros formában, és előadásaiba szereti bevonni a közönséget is. Sokat ír különböző varietéműsorokba, és rendre hívják más jellegű tévés szereplésekre is, 2009-ben például rekord pontszámot ért el a Celebrity Mastermind című kvízműsorban. 2004-ben komoly színészként is bemutatkozott, az edinburghi Fringe Fesztiválon Christian Slater oldalán szerepelt a Száll a kakukk fészkére színpadi változatában.
Shappi Khorsandi Iránban született, de már Londonban nőtt fel, miután az édesapjának menekülnie kellett rendszerellenes írásai miatt. Első fellépésein Khorsandi leginkább az ehhez kapcsolódó gyerekkori élményeit dolgozta fel, a kulturális különbségekből és az apját ért halálos fenyegetésekből csinált viccet – ma már inkább a mindennapi élet dolgait figurázza ki. 2009-ben kiadta önéletrajzát is, A Beginner's Guide to Acting English címmel.
Jackie Clune igen sokoldalú komika, egy időben hivatásos színész volt, részt vett a Red Rag Women’s Theatre megalapításában, miközben különböző zenekarokkal is dolgozott együtt, a Majmold a muffot! című vígjátéksorozatnak például ő énekelte fel a főcímdalát. Feltűnt az angolok kedvelt szappanoperájában, az EastEnders-ben is, és olyan sikeres musicalekben (azok londoni változatában) vállalt szerepet, mint a Mamma Mia! vagy a Billy Elliot – The Musical. Két könyvet is írt, de arról szintén ismert, hogy hármasikrei vannak.
Nina Conti stand-up fellépései attól különlegesek, hogy a hölgy hasbeszélő, előadásait rendre színesíti olyan bábok jelenléte, mint a szimplán Grannynek hívott skót nagymama vagy a Monk nevű majom. Szerepelt a Bromwell High és a Family Tree című sorozatokban, valamint az Oscar – vágy című filmben, 26 évesen pedig azzal keltett feltűnést, hogy összejött az akkor 59 éves – azóta már elhunyt – komikussal, Ken Campbellel. Nézd meg egy fellépését itt!
Kereső
Követők
